Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

A területfelhasználási koncepció hat beépítési-felhasználási kategóriája a város térképén, 1960, jelentenek számottevő lakosságszervező és megtartó erőt. Az egykor meghatározó központi iparterületen most - a maradványokon - az ipari műemlékvédelem kap hangsúlyt, jelenthet egyfajta rendező elvet.) A központi ipartelep mellett Nagymiskolcon még négy további iparteleppel kellett foglalkozni. Némelyiküknek történelmi múltja volt, más esetben egy fél évszázaddal előrevetített jövőkép vélhető, fedezhető fel benne. Inkább történelmi hangulata, mint hosszú távra tervezhető fontossága volt a Gömöri pályaudvar környékének, illetve az attól nyugatra elterülő, vasúti vágányokkal összekötött ipartelepeknek. Az északkeleti iparterület a mai Zsarnai-telep, Repülőtér környékét jelentette, de nem vetődött (nem vetődhetett fel) a Szentpéteri kapui országút két oldalának olyan beépítése, amelyet az ezredfordulón északi városkapunak nevezünk. Az ipari tevékenység helyett a szolgáltató ipar vált itt meghatározóvá. A délkeleti ipartelep alatt az 1954-es koncepció a József Attila u. környékét és a Sajón túli területi ipari centrumát jelentette. A városnak ez a keleti kapuja határozottabban, erőteljesebben épült ki mint az északi térség. A Zsigmondy V. és Baross Gábor utcáktól keletre létező ipari objektumok kaptak új funkciót, míg a Sajón túli terület az utóbbi egy-másfél évtized terméke, itt az ipari parkká alakulás folyamata játszódott le előttünk. A déli iparterület a Martinteleptől indulva a Zsolcai vasútvonal és a Sajó közötti területet jelentette. Ezt az 1954-ben még