Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

Utca a Kálvin-utcáról a Mindszent-utcára. Gencsi Samu dr. vasárnapra értekezletre hivta Össze a Kálvin-utcáról a Mindszent-utcára nyitandó uj utca mellett lakó érdekeltséget. Az uj utcát a Csizmadia és a Kalapos Ipartársnlat Kálvin-utcai telkéből hasítanák ki és A Weiszkopf-féle ház mellett vezetne ki a Mindszent-utcára. Âz utcanyitás által nagy kiterjedésű kertek szabadulnának fel és válnának alkalmassá a beépítés céljaira. Az uj u'ca mentőn mindkét oldalon egész tucatja épülhetne az uj házaknak, ami városfejlődési szempontbél is elsőrangú érdek, mert amig a város belsejében beépítetlen területek vannak, addig nincs értelme a kifelé való terjeszkedésnek. Az utca megnyitásához minden érdekelt szívesen adta hozzájárulását az egyetlen Csizmadia Ipartársulat kivételével. És ez annál szembetűnőbb, mert az utcanyitás által a Csizmadia Ipartársulat 100 méter hosszúságban utcafrontot kapna, ami jelentékenyen emelné a telek -értékét. Valószínű azonban, hogy ezeket az előnyöket belátva, a Csizmadia Ipartársulat is mihamar hozzájárul az utcanyitáshoz. Ehelyütt -említjük még meg a Kálvin-utca lakóinak általános panaszaként . az utca kövezetének botrányos állapotát. Az Erzsébet-iskolából csaknem 800 gyerek jár naponta ezen a kövezeten, állandóan kitéve annak, hogy lábukat törik. Erre az állapotra felhívjuk a mérnöki hivatal figyelmét. Ellenzék, 1911. pontos adatainak feltüntetésével népesség-összeírást végeztek, így kívánván bizonyságot szerezni az 1878. évi személyi veszteségekről, másrészt arról, hogy milyen a betelepedés üteme, honnan, milyen foglalkozású emberek, ill. családok érkeztek a városba. A házak számának mintegy 700zal való csökkenése jól mutatja, hogy a város újjáépítése csak lassan haladt előre.) 1890-ben 3 213, 1895-ben 4 232 házról vannak adatok. Pontosnak kell azonban tekintenünk Nagy Ferenc polgármester 1912. évi beszámolóját, amely 4 105 lakóházat dokumentál. (A csökkenő számok mögött azonban érdekes a minőségi változás. 1912ben pénzügyi válság kezdetét jelzi a városgazdálkodás. Ennek tudják be, hogy még 1911-ben 344 építkezés zajlott, addig 1912-ben ez a szám csak 249. 1911-ben az épült házak közül 283 db földszintes, 16 db egyemeletes, 3 db két- és 1 db háromemeletes volt. Az 1912-ben kiadott engedélyek alapján 182 db volt a földszintes, 8 db az egy, 5 db a két-, és szintén 1 db a háromemeletes új ház. Az összes városi lakásszám tehát úgy csökken, hogy mögötte egy minőségi átalakulás zajlik le, húzódik meg.) A lakosság száma a kiegyezéstől egyenletes és folyamatos növekedést mutat, amely egyrészt természetes gyarapodásból táplálkozik (a születettek száma folyamatosan magasabb a halottak számánál) másrészt a betelepülők száma mutat állandóan növekvő ütemet. 1850-ben 16435 fő, 1857-ben 17 913 fő a lakosság száma. Az 1870-es népszámláláskor emelkedik először 20 000 fő fölé (21 535 személyt írnak össze). 1880-ban, a helyi számbavételkor 24 343 lakost és 808 fő katonát, összesen 25 151 személyt írtak össze. A lakosság és a katonaság létszámának növekedése 1890-ben 30 444+1900, tehát 32 344 fő össznépességet eredményez. (A XIX. század utolsó évtizedében elkezdődnek a nagy laktanyaépítések, amelyek a katonaság folyamatos növekedését jelentik egy fél évszázadon keresztül.) 1900-ban 41 075 lakost és 2 489 katonát írtak össze, a város lakossága 43 564 fő volt, 1870-hez viszonyítva megduplázódott. Az 1910-es népszámlálás 49 485 polgári