Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

Ki ne kivánná Miskolcznak a szépé­szet és aesthetika kívánalmai szerinti emel­kedését? „ ' Ki ne óhajtaná, hogy a forgalmi érde­keknek megfelelő szélességgel bírjanak az utczák, szabályozottak legyenek a terek s ugy a külvárosi, mint a főforgalmi közleke­dés a fejlődő város góczpontja, a közepe felé vezettessék ? I S végre kinek ne volna vágya az, hogy a fejlesztés, utczák szélesbitése. uj utak és utvonalok hasítása által olyan legyen, hogy ez által a közegészségügy kívánalmai és követelményei is teljes kielégítést nyer­jenek ? ! Mindez vágya és őszinte óhajtása — nemcsak az uj Miskolcz végleges szabályo­zását és rendezését szivén viselő Soltész Nagy Kálmán polgármesternek, D r. Csát.hy Szabó István építési szak­osztályi elnöknek és a tervezetet készítő Ádler Károly városi főmérnöknek, de Miskolcz város mindazon polgárának, kik Miskolcz városát szépnek, nagynak s a rendezettség kifogástalan színvonalán álló­nak kívánnák látni. Uj utvonalak nyitása, kis közökből megfelelő szélességű utczák varázsolása, s a meglevő utczáknak olyan szabályozása, hogy azok kiszélesbitve — nemcsak a for­galom, de a szépészet követt^iiényeinek is megfelljenek, oly kiadást hoz maga után, melyet ma még csak hozzávetőlegesen sem lehet megállap ítani, Az „Új Miskolc". Borsodmegyei Lapok, 1894. lekedésben felváltották a buszok a Szemere u­Hejőcsaba közötti villamos-szárnyvonalat is. Az Adler-Lippay terv még két nagyívű gon­dolatot vetett fel. Egyik a személy, ill. rendező­pályaudvar és a Gömöri pályaudvar összekap­csolása felüljáróval, de ezt a nagy költségek miatt „céltalan"-nak tartották. (Azóta a Bajcsy-Zsilinsz­ky E. úti felüljáró és a Gömöri felüljáró is meg­épült.) A másik gondolat a Városház térnek és a Széchenyi utcának egy körgyűrűvel való övezé­se. (A körgyűrű és a város más részén, így a déli tehermentesítő nyomvonalán (is) körgyűrűk, ill. közlekedési csomópontok kialakítása elképzelés és álom maradt!) Az elkészült városrendezési tervről a miskol­ci képviselőtestület szakvéleményt kért a Magyar Mérnök és Építész Egylettől. Az Egylet Lechner Lajos irányításával egy négy fős testületet bízott meg a szakvélemény megfogalmazására. A vé­leményben rögzítették, hogy „újabb tervjavasla­tot készítettünk, amelyben átlagosan az eredeti terv is benne van." Mindezt azzal indokolták, hogy „a város mai úthálózata, habár összességé­ben eléggé kedvezőnek tűnik is föl, mégis, már a mai kifejlett forgalmi igények tekintetéből is - el­kerülhetetlenül megfelelő utak kiszélesítessenek, másrészt hogy új közlekedő vonalak nyittassa­nak. ... (az új főutakra, kör- és sugárutakra 24 m, a másodrendű főutakra 20 m, a város többi útjára 12-16 m széles, ill. útvonalakat terveztek, ame­lyeket) a város helyszínrajzában az általunk ter­vezett vonalakon mindenütt följegyeztünk."(!) A fővárosi tervezők olyan koncepciót javasoltak el­fogadásra, amelyben a városrendezés a kör- és sugárutak együttesére épül. A város belső kör­útját, vagy körgyűrűjét háromnegyed részben meglévőnek tekintették. Ez a kör a mai Dózsa Gy. u.-Városház tér-Széchenyi u.-Ady E. u.-Sze­les u - és Fazekas utcák által képezett zárt egy­séget. A másik körút a Dózsa Gy. u.-Kishunyad u.-Szent Anna templom-Nagy-Hunyad (Hunyadi u.)-Városház tér vonalában tért volna vissza a ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom