Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

Lefler Béla majd Lefler Károly egykori vendéglője (Széchenyi István u. 115. sz.) A tömb legszélesebb és leghosszabb telke, amely a Széchenyi utcától lenyúlt a Pece vonaláig. A földszintes épület 1900 előtt a 143. számot viselte. Az utcai front ekkor már teljes szélességében, a telek keleti oldala pedig kétharmad hosszúságban beépített volt. A térképi ábrázolás szerint a telek keleti oldalán a fő építménytől függetlenül álló építmények (konyha, raktár) voltak. Az utcai frontról nem kapu-átjárón, hanem közön lehetett bejutni a belső udvarra, ami arra utal, hogy a földszintet teljes szélességben üzlethelyiség (helyiségek) töltötték ki, ill. foglalták el. A telek formája, a rajta emelt épület alaprajzi elrendezése, a beépítettség foka a századforduló után sem mutat változást (csupán a házszámozás változik Széchenyi u. 137-re). Az 1930-1940-es években a telek teljes hosszában - a meglévő épületeket keskeny toldalékkal kiegészítve - beépül, ugyanakkor a belső udvar újabb saroképítménnyel egészül ki. Ez a kisméretű objektum alaprajzában szervesen illeszkedik a korábbi épület északi és keleti találkozási felületéhez. Az 1980-as évek közepén az alábbi - azóta megváltozott - állapotot rögzíthettük. Az utcával párhuzamos gerincű nyeregetetős épület homlokzata, ületve az egész építmény fő tömbjének alakítása a XIX. század második felének stílusára, jellemző viszonyaira utal. A koronázó párkánynyal egy magasságban helyezkedik el a bejárati kapu, amely ugyan szervesen illeszkedik az épület tömbjéhez, azzal mégsem egyidős, későbbi képződmény. Az egyszerű, szegmens íves kapu mindkét oldalán megtalálhatók (voltak) az egykori kerékvetők lepusztult maradványai. Érdekes módon a megnagyobbított ablakok és a rizalitok kiosztása jóval korábbi időszak hangulatát idézi. A homlokzat 2-2-3 osztást követ. A homlokzat középső rizalitja néhány centiméterrel beugrik, s ezt a mozgást követi a koronázó párkány is. A meglehetősen nagy dűlésszögű tető arra enged következtetni, hogy a héjazat alatt múlt századi fedélszék található. Az épületben többszöri átalakítás, belső kiegészítések, toldások, ill. ezek nyomai láthatók. Ennek következményeként semmilyen eredeti részlet, tagozat vagy díszítmény a házon ma már nem lelhető fel. A Lefler-vendéglő kerthelyisége, 1931.