Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

A Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciója, 1991-1997 (Déryné u. 1-3-5. sz.) Miskolc első, színháznak szánt épülete 18191823 között épült fel. Az 1843. évi tűzvész után a jelenlegi helyén - 1847-1857 között építették a „második kőszínház"-at. A második színház felújítására, bővítésére a XX. században négyszer került sor. Kevésbé ismert az 1902-ben végzett az előző részekben ismertetett - átalakítás. Az átalakítás után 1909-1910 között a város tárgyalásokat folytatott egy berlini, színházépítészetre szakosodott vállalkozással. Felvetődött a színház mozgófilm-színházzal és hangversenyteremmel való bővítése, külön báli terem, étterem és kávézó kialakítása. Egy 1909. december 15-én Berlinben dátumozott levélből szerzünk ismereteket arra, hogy „nagybecsű átiratára vonatkozólag ti. Miskolc polgármesterének levelére válaszolva - a miskolczi színház átalakítása iránti ügyben Lescnitzer Kurt építészmérnökünket küldöttük ki, akinek ez ügyben alapos tanulmányozás után beterjesztett szakvéleményét a következőkben van szerencsénk a kiadott tervrajz visszaszármaztatása mellett a tekintetes városi Tanácsnak előadni." Tehát helyszíni szemle után készült egy költségvetéssel, pontosabban árajánlattal ellátott terv, amely indokló részében megfogalmazta, hogy a modern művészi igényeknek a színház csak akkor tud eleget tenni, ha a nézőteret és a színpadot is teljesen átalakítják, a színpad hátsó falazatát 8 méterrel meg kell emelni, hogy a modern berendezések - színpadi kellékek, függöny - onnan működtethetőek legyenek. Mint annak idején Egressy Gábor, a most kiküldött mérnök is hiányolta, hogy nincs a színháznak „Foyer"-ja, vagyis olyan előcsarnoka, ahol az előadás szünetében a közönség társaloghatna. Az átalakítás a „modernizálás" 200 000 koronába került volna. Ez oly nagy költség volt a „függetlenség" útjára lépett városnak, hogy azonnal visszalépett, s elállt korábbi szándékától. Hiába volt a győzködés, „miután 100 évre, tehát a jövő kornak is építjük a remek, monumentális palotát, kár lenne csupán a kisebb méret eszméje mellett maradni, különösen ha sokkal nagyobb, s remekebb művészeti hajlékot teremthetünk a város díszére és büszkeségére" - a tárgyalások megszakadtak, az ügyet lezárták. Az 1909-1910-es „kísérletet" azért idéztük meg az ismeretlenség homályából, hogy könynyebben érthető legyen az 1925-1926-os átalakítás. Amit Vágó László eltervezett, s a kivitelezők megvalósítottak, már másfél évtizeddel korábban is indokolt, szükséges volt. 1926 januárjában, az épület átadásakor a sajtó aprólékosan elemezte a 400 hellyel megnövekedett nézőteret, az új széksorokat és aranybevonatú páholyokat, a világítást és a belső díszítést, de a lényeg nem ez volt. A korábbi színházhoz képest az igazi változást az jelentette, hogy a nézőteret barokkos stílusban átépítették, azt vasbeton kupolával fedték le, s az előcsarnokot átalakították. Ez az építészeti „plasztikázás" negyedszázadon át tartósított egy állapotot. 1950-1951-ben vetődött fel, hogy az épület Széchenyi utca felőli árkádos részét lebontsák, de ez a „gyökeres" átalakítás - szerencsére - nem