Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)
A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)
később kapta a „Pátria" nevet. Eszerint „a mostani elképzelések és konkrét tervek szerint kétszintes kereskedelmi épület emelkedik majd a Széchenyi utca jelenlegi 3-9. szám közötti területén. Az eladótér csaknem tízszeresére növekszik - a főutcán - a modern üzletkombinát felépülése után." A miskolci Centrum áruházat 1970. október 3-án nyitották meg. 1968-ban kezdték meg az építését, s átadásáig két és fél év telt el (A terveket 1966-ban készítették.) A korabeli híradások nem szólnak tervezőről, kivitelezőről, a legfontosabb alapadatok sem kívántak nyilvánosságot. Mindössze annyit tudunk meg a sajtóból, hogy „az ország második legnagyobb, de a legkorszerűbb áruháza", amely méltó az ország második legnagyobb városához. A monolit vasbetonból készült épület alapterülete 9 000 m 2 . A megyében ez volt az első olyan épület, ahol a vásárlót mozgólift szállította az emeletre. Az eladási technológia az országban a legkorszerűbb, „önkiválasztás, szabad- és zártpályás önkiszolgálás biztosítja a kultúrált választást." Sokat cikkeztek arról, hogy ez a különlegesség üzlet az üzletben, s akkor kirívónak számított a hazai és import áruválasztéka. Külön is kiemelték, hogy „a sok között a külföldi szép nylon áruk, esernyők, szintetikus pulóverek, olasz, osztrák, angol, jugoszláv, mongol(!) áruk egész tömegét találja itt a vásárló." A város kiemelkedő színfoltjának tekintett áruház lenyűgöző volt 300 alkalmazottjával, 52 pénztárával, 12 féle szolgáltatásával, akkor még szinte elképzelhetetlen áruválasztékával. (A megnyitóra pl. 8 000 pár cipőt helyeztek a polcokra.) S hogy valóban különleges volt az „üzletközpont", bizonyítja, hogy a KGST országok küldöttei is jelen voltak a megnyitón. A Centrum áruház több, mint másfél évtizedes működés után kívánt felújítást. 1987-ben olvashattunk először arról, hogy „sok feszültséggel küzdenek ma a város vezetői, mert egyszerre kellene a kevés pénzből a belvárost és a peremterületeket fejleszteni, s egyúttal gyarapítani a meglehetősen szegényes intézményhálózatunkat, hogy a város betölthesse felsőfokú szerepkörét." (Ekkor kezdődik el a Kossuth mozi, majd a Béke filmszínház felújítása, az Avason épül az új gimnázium, elkezdődött a Búza tér áttervezése, hogy az újra piac legyen és ne közlekedési csomópont, elkezdődött a Bodótető közművesítése, mert a beépíthető területek elfogytak, de itt nem akarnak „második Avas-dél"-t csinálni, hanem emberléptékű lakótelepet; elkezdődött a Népkert rekonstrukciója is, a létesítendő szoborparkba a következő évben tervezik az első négy mellszobor elhelyezését, s nem áll meg a város főutcájának rekonstrukciója sem.) „Folytatódik a belváros rehabilitációja; de nemcsak a házak megújításáról van szó, a kereskedelmi hálózat is változik. A napokban került pecsét a Centrum Áruházak vezetőivel kötött egyezségre: megkezdődik a miskolci Centrum bővítése, korszerűsítése, az új szupermarket létrehozása." Ugyancsak ekkor szerzünk tudomást arról, hogy „a Skálával is jó ideje tárgyalnak már az illetékesek: valószínű, hogy vállalkozik a Búza téri Árucsarnok bővítésére. Ezt a város vezetői azért tartják jó megoldásnak, mert beleillik a Búza téri rekonstrukciós programba." (A Búza tér tervezett rekonstrukciójának negyedszázados „évfordulója" lesz 2002-ben, amikor ősszel elkezdődik a tényleges megvalósítás.) Az 1987-1988-as híradások, tervek után a tényleges munkálatok 1990 tavaszán kezdődtek el azzal, hogy a „régi-új" Centrum munkálatai 1993 tavaszán befejeződnek. Az elképzelések úgy
