Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

meg Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországon című darabját. (Báró Wesselényi Miklóst az 1833-ban alakult miskolci kaszinó tiszteletbeli tagjává választotta.) 1825-1828 között Pergő Celesztin színtársulatának évi visszatéréseiről szólnak a feljegyzések, s természetesen arról, hogy a megye igyekszik a főurakat megnyerni a színház külső és belső csinosítására, fejlesztésére. 36 olyan páholy készült 1826-ban, amelyek mindegyikén feltüntették a „bérlő" családi címerét, s a páholyok külön kulccsal voltak zárhatók. Az első „páholyváltók" között olvassuk Széchenyi István, Eszterházy Mihály, Eszterházy Károly, Andrássy György, Battyáni Baptist, Károlyi György, Vay Ábrahám, Vay Miklós, Szirmay István, Erdődy György és Keglevits Miklós grófok neveit. A változó, s javuló színházi, színpadi körülmények sokban hozzájárulhattak a színtársulatok visszatéréséhez. így Pergő Celesztin társulatát 1835-ben és 1836-ban is láthatták Miskolcon. Komlóssy Ferenc, aki 1829ben járt a színházban 1836-ban is visszatért. Kilényi Dávid (1829) és Láng Ádám (1830) neve csak egyszer fordul elő. Ballá Károly - aki 1833ban játszott először a színházban - 1841-ben, 1842-ben és a leégés évében 1843-ban is megfordult társulatával Miskolcon. A „nagy tűzvész" előtt 1835-ben Ujfalussy Sándor és 1836-ban Pály Elek társulata adott elő, illetve szerződött a színi bizottsággal. A színházégést követő közel másfél évtizedben (az új színház megnyitásáig) mindöszsze nyolc színi direktor nevét ismerjük. Kőrösy Ferenc (1846), Várady Pál (1846), Somogyi Sándor (1847, 1848), Várossy József (1847, 1848), Hidasi Elek (1852), Kőszegi Endre (1854), Hetényi József (1854) és Pázmán Mihály (1856) társulatai három olyan helyen adhatták elő darabjaikat, ahol szállás, étkezés, és játéklehetőség is volt. Pázmány Mihály neve - még akkor is, ha élettörténetét pontosan nem ismerjük - többször előfordul Miskolcon. Először 1842-ben, Egressy Gábor vendégjátéka során szerepel a kőszínház színpadán. 1856-ban, mint színi direktor tartott jótékonysági előadást a kórház megsegítésére. 1860- ban egy színlapon felesége nevét olvassuk. 1861- 1862 közötti évadban szintén társulatával tartózkodik Miskolcon, s ekkor már az új színházban játszanak. 1873-ban - tehát első fellépése után közel három évtizeddel - Miskolcon halt meg. Pontosan három hónappal „előzte meg" Latabár Endrét. Sírhelyük is együtt - pontosabban egymás mellett - található az avasi temetőben. Pázmán Mihály a Latabár melletti Schabinszkykriptában nyugszik. (Schabinszky Lászlónak Miskolc főutcáján, a mai Weidlich-palota helyén volt közismert fotó-műterme. Családi állapotát, kapcsolatait pontosan nem ismerjük, de Pázmán Mihállyal valamilyen „rokonsági fok" feltételezhető.) A színigazgatók által jelzett második korszak Latabár Endre nevével 1857-ben kezdődik, s Ballá Kálmán nevével 1907-ben fejeződik be. Latabár öt alkalommal ill. négy „szakaszban" is jelen volt a városban: 1857-1859 között, 1860-1863 között, 1869-ben és 1872-ben. Mielőtt a Latabárdokumetumokat bemutatnánk, csak a felsorolás erejéig említjük meg e korszak társulatigazgatóit: Molnár György (1859-1861), Pázmán Mihály második alkalommal (1861-1862), Benedek József és Kocsisovszky Gusztáv (1862-1863), Szabó József és Filippovics István (1863), Láng Boldizsár (1864), Gárdonyi Antal (1864-1865), Szilágyi Béla (1865-1866), Károlyi Lajos (1866-1868), Aradi Gerő (1867-1868), Egressi Ákos (1868-1870) és Sztupa Andor, valamint Hubay Gusztáv (18711872). A szerződések mindig az október 1. és április 30. közötti „idényre", vagy „évadra" vonat-