Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

kívánja ápolni Szemere Bertalan „nemes és el­kophatatlan" tradícióit. A helyi sajtó az évi közgyűlésekről rendsze­resen beszámolt, de a külön híradásnak mindig volt valami „személyes", vagy „elvi" oka. A ket­tő egybeesett 1931 májusában, amikor köszöntöt­ték a 80 esztendős Bulyovszky főügyész-elnököt. Egyben bejelentették, hogy a Kaszinó részt vesz a revíziós mozgalomban és csatlakozik a Revíziós Liga helyi csoportjához. Bár a régi választmány lemondott, ugyanazokat választották újjá. Vay Elemér elnök (ekkor már halálos beteg volt) tá­vollétében Kollarits Ferencet (malomigazgatót) választották a Kaszinó új igazgatójának. A tagok között találjuk Bottlik József országgyűlési kép­viselőt, Bruckner Győző jogakadémiai tanárt, Barth György törvényszéki elnököt, Mikszáth Kálmán főispánt, Rétay Kálmán katolikus plébá­nost, valamint Sugár Gyulát, Szabó Ármint, Szentmiklóssy Józsefet, Nemes Bertalant és Bónis Aladárt, akik a Kaszinó '30-as évekbeli „vezérka­rát" jelentették. 1932-ben - Vay Elemér halálát követően ­Lichteinstein Lászlót választották elnöknek, aki ekkor felsőházi tag volt, s - formálisan - a meg­szüntetésig a Kaszinó elnöke maradt. (Az 1875­1949 között élt Lichteinstein László 1920-1922, 1932-1935 és 1938-1944 között betöltötte Miskolc város főispáni tisztét is. Annak a Lichteinstein Józsefnek volt a fia, aki 1914-ben bekövetkezett haláláig alelnöke volt a Kaszinónak.) A közgyűlés idején 184 tagot számláló Nem­zeti Kaszinó új elnöke programjában megfogal­mazta, hogy „a korszerű haladást is megértő és elősegítő megfontolt konzervativizmus lesz irány­elvem, még pedig abban az értelemben, hogy ápolnunk kell mindent, ami a nemzeti élet és an­nak hagyományai szempontjából még érték, de fel kell karolnunk azonban azt is, ami a tradíciók sérelme nélkül felhasználható a mai nehéz idők nagy nemzetépítő munkájában!" 1933 helyett 1934 nyarán került sor a Kaszinó centenáriuma megünneplésére. Az elnök a Kaszinó létében a város kulturális érzékenységét látta. „Századik közgyűlésünk - hangsúlyozta Lichteinstein László - Miskolc kultúréletének ősiségét, a kultu­rális törekvések iránti állandó fogékonyságának talaját és Miskolc szellemi és társadalmi élete fejlődöttségének fokát jelenti. A miskolci Nem­zeti Kaszinó működése egy darab Miskolc thj. város történelméből, mert a Kaszinó élete szoro­san és bensőségesen összeforrott városunkkal, a város fejlődésének és növekedésének hű képe ez a száz esztendő, amely egyúttal azt is dokumen­tálja, minő jótékony hatással volt arra minden időkben a miskolci Nemzeti Kaszinó." A Kaszinó kulturális tevékenysége egyfajta szociális misszió is volt a mindenkori társadalom egy-egy földrajzi térségében, így „a kaszinó volt a negyvennyolc előtti évek kultúréletének központja, a Kaszinó állította fel Miskolcon az első közvilágítást (1839­ben) ő alapította az első kisdedóvót, a város le­gelső kulturális intézményét, a Kaszinó kezde­ményezésére alakult meg a miskolci lövölde, a Kaszinó elgondolása volt a mai népkert, de a Ka­szinó falai között olvasták Kossuth Lajosnak or­szággyűlési naplóit, a Kaszinó állított obeliszket a legnagyobb magyar színésznő, Déryné Széppa­taky Róza Szent-Anna temetőbeli sírja fölé." A közelmúlt és a jelen egybevetése sem marad­hatott ki az áttekintésből, amely a századfordulót „Magyarország legboldogabb emberöltőjé"-nek nevezte, Trianont pedig olyan nemzeti gyásznak, amely visszatükröződik a Kaszinó hétköznapi életében, tevékenységében is. (Az előadást a tör­téneti tényszerűsége, és a korrekt korképfestése

Next

/
Oldalképek
Tartalom