Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

Bulyovszky Gusztáv (1850-1939) főügyész, alelnök az elnök 1910-1931 között. Az arckép Halász Hradil Rezső jól sikerült alkotása volt. A leleplezési emlékbeszédet Lévay József tartotta.) A közgyűlésen elhangzott, hogy a Kaszinónak 392 „hivatalos" tagja van, az elnöki tisztet Vay Elemér, az alelnökit Lichteinstein József, a titkári funkciót pedig Szombati László töltötte be. Az ünnepi beszédet Szentpály István tartotta, aki történeti tényekre hivatkozva kiemelte, hogy „egyik első, talán legelső volt vidéken a miskolczi Nemzeti Kaszinó. ...csakhamar 210 tagja volt, kik között találhatók a vármegyei és városi körök, osztályra való tekinet nélkül... és az akkori politikai élet fő korifeusai. ...az első időkben mindjárt Buttler János gróf a Ludovika alapítója, Kossuth Lajos nagy hazánk fia, Megyeri a híres színész, Reviczky Ádám gróf kancellár és Borsodvármegye akkori főispánja, Wesselényi Miklós báró és természetesen gróf Széchenyi István maga is a miskolczi Nemzeti Kaszinó tiszteletbeli tagjai voltak." A Kaszinó alapításától kezdve résztvett minden városi és megyebeli kulturális és nemzeti - hazafias rendezvényen - vélte Szentpály polgármester - hangsúlyozva, hogy ezekről azok a dokumentumok győznek meg, amelyeket a forradalom utáni önkényuralmi években a Kandia utcai Fehér Csillag nevű vendéglő egy szűk szobájában őriztek a Kaszinó vezetői, s azok így menekültek meg az elkobzástól és a megsemmisüléstől. S bármennyire is hangoztatta a Kaszinó „politikán kívüliségét", ez a közgyűlés is Mocsáry Lajos és Ragályi Tamás (függetlenségi és 48-as párti városi képviselők) éltetésével ért véget. Az 1902. évi színházi épület-felújítást követően 1925-1926-ban került sor egy újabb, jelentős átalakításra. Vágó László építész ekkor úgy látta, hogy „a vármegye házán kívül ez az egyetlen épület a városban, mely az európai szerű embert első pillanatra megragadja." Az épület külseje alig változott, a hangsúly a belső terek modernizálásán, a színház és a Kaszinó tereinek elkülönítésén volt. Az épület Széchenyi utcáról nyíló helyiségében tágas oszlopcsarnokot alakítottak ki, s erre karzatot nyitottak az emeletről. Parkettázták az egész épületet, s a különböző boltok és szolgáltató üzletek aránya és elhelyezkedése is megváltozott. A leglényegesebb mégis az volt, hogy a színházi nézőteret 400 fővel sikerült meg-