Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

rosi kezelésbe adása, gyakran szerkesztettek közgyűlési felterjesztéseket, beadványokat is. (Ez 1909-től a város önálló törvényhatósági jogának elnyerésétől rendszeressé vált, s tartott 1914-ig, amikor a város valóságos tulajdonosává vált a színháznak.) 1909 augusztusában a következő beadvány tekintette át a részvénytársaság történetét. „A miskolczi Nemzeti Színház nevet viselő és a színház céljaira szolgáló, a Széchenyi-utca 27. sz. alatt lévő épület összes üzlethelyiségeivel és egyéb, a színházhoz tartozó felszereléseivel ez idő szerint a miskolci nemzeti színház részvénytársaság tulajdonát képezi, annak kezelése és vezetése alatt áll." 1857-ben Borsod megye jóváhagyásával, a Helytartótanács engedélyével (Miskolc ekkor még a diósgyőri koronauradalomhoz tartozó mezőváros volt) úgy épült a színház, hogy az élvezte a városlakók, a megyebeliek de az ország más helyein lakó polgárok támogatását, áldozatkészségét. Az 1847-ben kibocsátott 350 db, jelenleg 105 frt. értékű részvény jegyzése, illetve kifizetése biztosította a miskolci nemzeti színház felépítését. Az 1847-ben alakult részvénytársaság már akkor tudatában volt annak, hogy „a nemzeti színház, mint kulturális intézmény céljára szolgáló épület kezelése és magának a színügynek vezetése Miskolcz városát, mint erkölcsi testületet illeti, mert az alapítók által alkotott alapszabályokban kifejezetten ki volt mondva, hogy a színház épület, tehát magának a miskolczi nemzeti színháznak, mint kulturális intézménynek tulajdona Miskolcz városát illeti és a részvénytársaság köteles a város kívánságára a miskolczi nemzeti színházat ingyen a város tulajdonába bocsájtani." A részvénytársaság - mintegy az átadást előkészítendő -, 1904-ben módosította alapszabályának egy részét, s a módosításban kimondta, hogy „ha a város minden e házon fekvő terheket átvenné és a részvényeseket kielégíteni hajlandó lenne, a színház mindennemű hozzátartozókkal együtt ingyen bocsáttatik át Miskolcz város tulajdonába oly kikötéssel azonban, hogy annak jövedelmei kizárólag csak az épület fenntartására és a helybeli magyar nemzeti színház javára fordíttassanak és más egyéb célra semmi esetben sem fordíthatók: a miskolczi Nemzeti Kaszinó pedig - mint ez a társulat alakulásakor már kiköttetett - mindaddig, míg fennáll, a közép emeletbeli ingyen szállásról biztosíttatik." 1857-1904 között milyen beruházásokat végzett, s azt miből fedezte a részvénytársaság? Úgy tűnik, hogy az átadástól másfél évtizedig mégha a hiányosságokat Egressy Gábor fel is sorolta - sem külső, sem érdemi belső átalakítási, felújítási munkák nem voltak. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy bár magas volt a vízállás, de az 1878. évi árvíz az épületben komolyabb károkat nem okozott. Az igazgatói tisztet (mint a színházi választmány elnöke) ekkor Kontz József töltötte be, jegyzőként pedig Bethlenfalvy István szorgoskodott. Ugyanebben az évben az épület földszinti utcai frontjain túl egy nagyobb és két kisebb üzlet működött, változó évi bevételt eredményezve. A főutcái részen állt Schweitzer Sámuel cukrászdája - ő volt a város második cukrásza - aki évi bérleti díját eredményesen alkudta le 140 forintról 100 forintra." 1882-ben várostörténeti jelentőségű esemény volt a gázgyári alapkőletétel, majd még ugyanebben az évben a gázszolgáltatás megindítása. A légszesszel történő világítás a város utcáin és középületeiben még ebben az évben megjelent. A részvénytársulat vezérigazgatója Csáthy Szabó István (1835-1903) volt, aki irányításával 1882