Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)
A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)
(6 800 m), a Pápa és Darvasvölgyi ág (2 085 m), valamint a Forrásvölgyi ág (3 000 m). Akb. 14 km 2-nyi vízgyűjtőterületről a Pece ágak 27 065 méter mederhosszban vezették le a csapadékot. (A Szinva vízgyűjtő területe 195 km 2 , hossza pedig Miskolc-Diósgyőr határától a Sajóba torkollásig 7 450 m. Másik hasonlóan érdekes adat, hogy még 1930-ban is több híd volt a Pece ágakon - 24 db -, mint a Szinván - 20 db -, ezért is nevezték a városrendezők nagy bánatára Miskolcot a hidak városának.) A Pece medrek tehát úgy „birtokoltak" a várost mintegy 27 km hosszban, hogy a pataknak nem volt állandó forrása, így állandó vize sem, az ágak ezért csupán a vízgyűjtő területre hullott csapadék elevezetésére szolgáltak. Ha volt csapadék az a kopár felületről azonnal levonult, s a keskeny, lapos medrekben gyors és nagy áradást okozott. Ha nem volt csapadék, a meder kiszáradt, nem tudta betölteni szennyvízcsatorna szerepét - amelyre az 1910-es évekig a lakók használták - így állandó fertőzésveszélyt jelentett. 1900-1910 között élénken foglalkoztatta a város vezetését a Pece-ágak szabályozása, jelentős rövidítése és zárt-csatornába történő „ terelése". A másik megoldásnak az tűnt, hogy az állandó vizű Szinvából a régi (és mai) Serház-Hunyadi-Kis-Hunyad utcák vonalában duzzasztó zsilip közbeiktatásával, 280 m hosszít földalatti csatornán - vizet vezessenek a Pecébe, s annak medrét hetente egy alkalommal „leöblítenék", átmosnák, eltávolítva a felgyülemlett „tisztátalanságokat". A két elképzelés közül a „csatornába zárás" valósult meg, de ehhez is a tervek elfogadásától fél évszázadra volt szükség, hiszen a Palóczy u., Hősök tere, Régiposta u. mederszakaszait az 1960-197 7 0-es években zárták betongyűrűbe. Az elfedett medrekre napjainkban mindössze két, egykori hídkorlát emlékeztet (Kazinczy u. és Palóczy u.). A Pece zárt gyűrűbe terelése egyetlen helyen, az ún. Centrum-tömbben történt meg a XX. század elején. Az új Pece-ág fölé építették ugyanis a Széchenyi utcát záró kétemeletes sarokházat. A Pece után a telek- és tulajdonlás-történetre viszszatérve, rögzíthetjük, hogy 1817-től a térség teleknagyságai és azok tulajdonosai azonosíthatóak. 1861ben újabb telektérkép készült, de ennek földkönyvét (tulajdoni nyilvántartását) nem készítették el (vagy időközben elveszett). Annyit tudunk, hogy ekkor újból átszámozták a telkeket, s ez a páros-páratlan folyamatos számozás volt érvényben 1900-ig. Ekkor jelent meg a „Miskolc utczáinak jegyzéke, tekintettel az új házszámozásra" c. kiadvány, amelyet a városi birtoknyilvántartó hivatal állított össze. Ez feltünteti az 1861-1899 között használatos régi, majd az 1900-tól létező új házszámokat. 1900-tól tértek át a „baloldali" páratlan és a „jobboldali" növekvő páros házszámozásra. 1929-ben újra megváltoztatták a miskolci utcák házszámozását. Ennek ismerete azért fontos a kutató, vagy érdeklődő számára, mert egy XIX. századi épület azonosításához tudni kell, hogy három alkalommal történt újraszámozás, de az ekkor készült dokumentumok az új házszámok mellett feltüntetik a régit is, így az azonosítás viszonylag gyorsan elvégezhető. Miskolc város felkérésére Adler Károly és Lippay Béla 1895-ben elkészítette az árvíz utáni újjáépítést segítő első városrendezési tervet. Ebből az tűnik ki, hogy a Kis-Újváros, Széchenyi, Király és Régiposta (ma Madarász V.) utcák által határolt tömb még egységes, mindössze három köz szeli át kelet-nyugati irányba, ezek is biztosítják az Újváros felől a Vásártér megközelítését. A tömbben hat „zúg" alakult ki, ezek szolgalmi utak, amelyek biztosítják a tömb belső telkeinek és épületeinek hozzáférhetőségét. A zúgok többsége a Pece patak medrétől északra alakult ki. A Széchenyi-Kisújváros utcák sarkáról egy északkelet délnyugat irányú köz biztosította több belső, de házszámokkal el nem látott telek megközelítését. (Ez az állapot az 1960-as évek végéig konzerválódott.) A rendezési terv a Horváth L. utca folytatásaként utat nyit a tömbben, s ezzel párhuzamosan ugyanezt
