Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

Különös „ikerházak" a Bodnár-telken (Kazinczy F. u. 8-10. sz.) Az 1794. évi utcanyitást követő, megváltozott telek- és tulajdonosi viszonyokról 1817-ben kapunk először (térképen és telekkönyv-szerűén) megbízható adatokat. Ekkor 2759-es telekszámon (Svetle György 55 négyszögölnyi terület gazdája, a szomszédos, mai 10-es számnak megfelelő (akkor 2760 telekszámú) 257 négyszögöl porta Harsányi Menyhért tulajdona. Az 1854-es térkép egy hosszú utcafronti beépítést sejtet, amellyel viszont a XIX. század végén már nem találkozunk. Az első városrendezési térkép is egy nagyobb telek nyugati oldalú beépítésére utal északi és déli szárnyakkal. Mivel egyik épületnek sem maradtak érdemi építészeti iratai és levéltári dokumentumai két olyan forrásra hivatkozhatunk, amelyet más-más munkacsoport készített 1985-ben, illetve 1986-ban. Az 1985-ös leírás a stílusjegyekre koncentrálva azt fogalmazza meg, hogy későszecessziós, nagyvárosi igénnyel épült bérház, puritán homlokzattal. Az épület földszinti zónájának vízszintesen hornyolt vakolatsávjait leszámítva a homlokzaton semmilyen díszítés már nem található. Az utcai homlokzat egyetlen számbavehető dekoratív tétele az első, illetve a második emeleten is megtalálható, részben azonos kiképzésű, téglalap alaprajzú nyitott erkély, amelyből az első emeleten két fél, illetve két negyed, míg a másodikon csupán két fél kör által kimetszett negatív folt járul hozzá a homlokzat plasztikus megjelenéséhez. Az eredeti szerelvények híján, - pl. kovácsoltvas erkélyrácsok - a homlokzat szegénynek, semmitmondónak minősíthető. 1986-ban ez a kétemeletes épület felújítás alatt állt. Szabálytalan „U"-alaprajzú kontúrokkal rendelkezett, s függőfolyosós belső udvarával kifordult a Kazinczy u. felé, takaratlan nagyméretű tűzfalai városkép- és látványromboló hatásúak voltak. (Ekkor még csak a szükségessége vetődött fel a szomszédos üres telek beépítésének.) A másfél évtizeddel ezelőtti rehabilitációs elképzelés megfogalmazta, hogy az egy lépcsőházas épületben egy szintre csak két lakás „fűzhető" fel. A Kazinczy utcai homlokzathoz való illeszkedést figyelembevéve az épület maximum háromemeletes, tetőtér-beépítéses, szimmetrikus alaprajzi kialakítású lehet, s így összesen 8 lakás helyezhető el benne. Az akkor északra tájolt lakások helyzetén a déli tűzfal homlokzatosításával kívántak (volna) segíteni. Az épület földszintjének felét a kapualj, illetve a lépcsőfeljáró foglalta el, míg a másik felében a Bőripari Szövetkezet cipőjavító részlege működött. Az épület alápincézett, de nem tudunk arról, hogy készültek-e 1944-ben légópince kialakítására tervek. A Kazinczy u. 4-6. számú telkek beépítése azt mutatja, hogy ez a múlt század eleji, vagy századfordulós épület méginkább „beleolvad" az utcaképbe, csaknem azt az illúziót kelti, mintha a 10-es számú, hasonlóan magasföldszintes, kétemeletes, három erkélyes bérháznak különlegesre „sikeredett" ikerpárja lenne.