Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

az utcai részen emeletes legyen. Ez nem sikerült, az építkező anyagi viszonyai ezt nem engedték meg. Viszont kijelentette, hogy erkölcsi kötelességének érzi 10 éven belül egy új emeletes házat építeni, vagy emeletet húzni a már álló épületre. A tulajdonos ígéretét nem tudta beváltani, mert lakását eladta a nyomdász és kereskedő Starnberger Bernátnak. A telek a tömb legkeskenyebb, s egyben leghosszabb „nadrágszíj-parcellája", az épület is az egyetlen földszintes felépítmény, viszont óriási pincét építettek hozzá. Az eklektikus stílusú lakóház és műhely az utcai homlokzatán nagyon sok eredeti, az építéssel egyidős elemet, tagozatot őrzött meg. Mindenképpen figyelmet érdemel a szinte érintetlenül megmaradt, s az épülettel szerves egységben kialakított üzletportál és bejárati kapu. Az aszimmetrikus elhelyezkedésű homlokzat hangsúlyos elemét képezi a kétszárnyú, gazdagon faragott és applikált bejárati kapu, valamint az üzleti kirakat és az üzlet bejárata, amely nemcsak a terveken tűnik fel, hanem a nyomda fejléces levélpapírján is (fotó formájában). Ez a leghitelesebb ábrázolása az épület utcafrontjának, amely a cégvezető haláláig, az első világháborúig volt használatban levélpapírként. Az épület homlokzatán megjelenő portálelemek közül különösen hangsúlyozottak az alacsony lábazaton indított, a kapu két oldalán, ill. a portál két oldalán megjelenő páros, stilizált, sematikus hermában végződő profilált lizénácskák, amelyeknek hosszanti mezői csúcsára állított négyzetes gomb, ill. félbaluszter tagozatokkal díszített egykori asztalosmester-remekmű. A homlokzat osztópárkánya valójában a portál hangsúlyozott, profilált koronázópárkánya. Az utcával párhuzamos nyeregtető előtt baluszteres attika húzódik, amelyből a középtengelybe íves záródású, kagylós, timpanonos, fogasléces, hermás vakolatdíszű, a középrizalitot imitáló, hangsúlyozott falazott párkány ugrik ki. A belső, udvari építményen figyelmet érdemelnek a feljárati lépcsők vasmunkái. A telek nyugati vonala teljes hosszában beépített, amely a lakóhelyen kívül raktárként is szolgált. Az épület alatti pince egykor a nyomdának és a kötészetnek is helyet biztosított. 1990-ben a tömbrehabilitáció előkészítése közben az építészek úgy látták, hogy a telek teljes építményegyüttesét le kell bontani, s az így felszabaduló terület a városszerkezetben fontos szerepet kaphat. A főutcáról ezen a telken át indult volna az ún. „Sajó-passzázs". Ez akkor arra az elképzelésre épült, hogy összevonható a 8082. számú épület egyetlen építészeti egységgé. A bontás után pince+földszint+3 emelet és tetőtérbeépítésű épületet képzeltek ide (hasonlót, mint a Széchenyi 66. számú épület helyére), a földszinten üzletekkel, az emeleten pedig szintenként 4-4 lakással. A telek keleti oldalán a Széchenyi u. és Szinva között 3 üzletet terveztek úgy, hogy az átjáró másik oldalán hasonló kiképzésű és alapterületű boltok kaptak volna helyet. Az átjárót térbútorok tettek volna kellemesebbé, s a hangulatot fokozandó még egy ivókút is megjelent volna. A tervek után több, mint egy évtizeddel annak vagyunk tanúi, hogy a „Sajó-passzázs" egyik fele teljesült, ugyanis a Széchenyi u. 80. számú házat lebontották, a másik fele nem teljesült, hiszen a 82. számú ház közepesnél most már roszszabb állapotával a telek teljes hosszát kitölti. IRODALOM Dancz Gyula: A Miskolci Kereskedelmi Testület történeti vázlata. Miskolc, 1925.172-174. pp. FORRÁS B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 5734/1899. ÉSZAKTERV, Tsz.: 3747-52. (1989)