Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)
A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI
jogú főrend kitüntetések sokaságát kapta meg. Felesége számos jótékonysági egyesületben dolgozott, főleg a háború alatt vállalt fontos feladatokat miskolci hadikórházakban. Mindkettőjük síremléke a deszkatemetőben található. A két család történetének számos hasonló vonása van. Halmos Imre a Miskolci Gőztéglagyár és a Miskolci Takarékpénztár igazgatósági tagsága mellett a Vöröskeresztnek volt egyik főmegbízottja. (A másik Haller gróf volt, aki a háború után egy ideig a miskolci menekültügyi hivatal vezetését is ellátta.) A Haller családnév egy fiúutódban öröklődött tovább, s a Halmos családban is egy fiúgyermek született, akinek a sorsáról nincsenek ismereteink. A bankár Halmos Géza több mint egy évtizeden keresztül volt a zsidó hitközség elnöke, a tőle 12 évvel fiatalabb Haller gróf több évtizedig a Református Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka. A Halmos család léte Auschwitzben ért véget, a Haller család miskolci életét és munkásságát fekete márvány síremlékbe vésett rövid történet idézi. A családok története után néhány évtizeddel „beteljesedett" a ház története is. A Széchenyi utcai (ma már: egykori) emeletes ház négytengelyes homlokzattal (1-1-1-1 osztással), a földszinten keleti irányban eltolt bejárattal épült. A 19. századvégi portáljainak maradványai két évtizeddel ezelőtt még rögzíthetőek voltak. A portálokat a század első harmadául „Haller-Halmos-ház" homlokzata és átalakított portáljai, 1994.