Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

ján ablakok vannak, s az épület nyugati végén van a kapubejáró. Tehát az üzleti portálokat és üzletbejárókat csak később, valószínű az 1950-es években alakították ki. A bontás idó'szakában ké­szült fénykép tanulsága szerint itt a Borsodi Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat háztartási boltja mű­ködött. A bejárattá alakított 3-4 tengely két olda­lán ugyanennek a boltnak a portáljai voltak, míg a bejárat szétrombolt, egykori kinézetét nem is sejtető állapotban az eredeti helyén maradt. * * * A Bató-ház melletti földszintes épületnek az 1910-es években még Bendrin János a tulajdono­sa, s tőle vásárolja meg Halmos Géza. Az épület­ben ő alakította ki „egyszemélyes bankház"-át. Azt tudjuk róla hogy 1864-ben Pest megye egyik településén, Tápiószelén született. Iskoláit azon­ban Miskolcon végezte, majd 1887-ben Buda­pesten szerzett orvosi diplomát. Bécs után visz­szatért Miskolcra, s orvosi gyakorlatával felhagy­va bankügyletekkel kezdett foglalkozni. 1907-ben megalapította a Miskolci Népbankot, majd 1910­ben megnyitotta az akkori város egyik legismer­tebb bankházát, vagyis magánbankját. A város közigazgatási bizottságának volt tagja, s nevét az tette maradandóvá, hogy az első világháború alatt száz ágyas hadikórházat létesített, amelyet ő maga szervezett és vezetett. A korabeli szakértők szerint a gazdasági válság korai, s legtisztább for­mája volt a jó nevű magánbank csődjének köz­vetlen oka. S bár a bankár túlélte a tönkremene­telt, lakása, teljes vagyona áldozatul esett. Koro­sabb napjaira visszavonult a Batthyány u. 5. sz. alatti házba, amely a fiáé volt. (A földszintes, 1750 k. épült műemlékházat az 1960-as években a hasonlóan műemlék 7. számú házzal, amelyben Benkő Sámuel orvos-tudor, helyrajzíró élt, le­bontották). Halmos Géza tehát ebben a házban halt meg, s mint a miskolci izraelita hitközség egykori elnökét, az avasi zsidó temetőben temet­ték el. (Családjának tagjait az 1944 nyári gettósí­táskor elhurcolták, egyikőjük sem tért vissza Mis­kolcra.) A „Halmos Bankház" egykori épületéről nem­csak műszaki dokumentumok, de még fotók sem maradtak fenn. Egyetlen képeslap mutatja a Ba­tó-ház melletti földszintes épületet, de az előtte álló fák homlokzatát teljesen eltakarják, a háznak csupán körvonalai érzékelhetők. Az utca túlsó oldalán, vele szemben állt az a sarokház, amely helyére később az ún. „Húsáruház" került, de ennek a sarokháznak - meg még kettőnek - a le­bontásával kialakulhatott a mai Szentpáli utca nyugati nyomvonala. Amikor a Bató-ház kiüríté­séhez hozzákezdtek, az akkori fényképek ezt a házat már nem mutatják, csak a bontás után kör­bekerített telket láthatjuk. sf- * X­Az egykori Széchenyi u. 74. számmal jelölt épület az 1910-es években Grünfeld Sámuel és neje tulajdonában volt, s 92-es házszámmal je­lölték. 1930-ban már Grünfeld Sámuelt tüntették csak fel tulajdonosként. A földszintes épületről műszaki, építési dokumentumokat nem isme­rünk, az 1915 körüli éveket idéző fényképről a cégtáblák viszont nem ismerhetők fel, nem azo­nosíthatók. Amikor még a Royal-köz és a Mun­kácsy u. közötti utcaszakasz folyamatos beépíté­sű volt, a térképek a 72-74. számú házak között egy passzázst tüntetnek fel. Tehát a főutcáról a telek átjárható volt a Szinva-patak partjáig, de azon nem volt híd, így átjárási lehetőség sem az Arany János utcára. Amikor az 1970-es évek közepének bontásait dokumentálták, még az épület jelentősebb része azonosítható volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom