Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

A kettős telek egyik elődépítményének homlokzati rajza, 1884. lajdonosnak, tehát a föld valóban „ősi birtok". A család és telek történetének különös érdekessége az, hogy egy 1969-ben publikált végrendelet szerint ezen a telken élt Pepich Márton nagyapja is, aki 1700 körül születhetett, s vagyonlajstroma szerint 1762-ben halt meg. Pepik Márton szűcs mester volt, s neve 1739-ben fordul elő a céh protokollumában először. A 17 miskolci szűcsmester között 1757-ben és 1758-ban is ő fizette a legtöbb adót, amely - a kor áru-előállítási és értékesítési színvonalán - az előkelő miskolci mesteremberek közé emelte őt. 1755-től a céh fő céhmestereként találkozunk nevével, s őt ebben a „statusban" a korszak igencsak jeles és ismert személyisége, Her György követte. Pepik mester négy gyermeke közül a legidősebb nemcsak apja keresztnevét, hanem mesterségét is örökölte. (Az ő gyermeke az az 1770-1852 között élt Pepik Márton, akihez a családfát a Rácz György hagyatéki per kapcsán vissza tudták vezetni. A négy gyermek közül kettő leány volt, a legkisebb pedig János nevet kapott. Tehát a „Pepik" ős lehe-