Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)
A VÁROSHÁZ TÉR, AZ ERZSÉBET TÉR ÉS A DÍSZ TÉR ÉPÍTMÉNYEI, SZOBRAI
A Széchenyi szobor makettje, 1993. az 1850-es évek elején a színház lett a kaszinó végleges otthona. A színház érdekében végzett munkáját megbecsülve díszelnökként fogadták Kossuth Lajost, s a kaszinó tiszteletbeli tagja volt Széchenyi István is. Széchenyi István három alkalommal, 1835ben, 1844-ben és 1845-ben járt városunkban. Ismereteink szerint a város 1845-ben nagyon készült fogadására. Fellobogózták a várost, a céhek és egyletek külön is készültek a találkozásra. Ekkor tett látogatást a Nemzeti Kaszinóban is. Este a Polgáregylet szervezett fáklyás felvonulást, majd szerenádot adtak tiszteletére. Ez a kép maradhatott meg a miskolciakban, hiszen amikor Széchenyi meghalt, korábban nem tapasztalt gyászt öltött a város. 1860. április 22-26. között valamennyi templomban gyászmisét tartottak emlékére. A Kaszinó pedig hat hetes gyászt rendelt el. Széchenyit tisztelték, számos emlék maradt utána a városban, de nagy kultusza soha nem volt korábban Miskolcon. Az emlékek között érdekes az a néhány árjegyzék, amely görög kereskedők hagyatéki anyagából került elő. Ez a bizonysága annak, hogy az 1850-es években „gróf Széchenyi Istvánhoz" címzett görög, posztó és divatkelme kereskedés működött a főutcán. Az pedig, hogy a város róla nevezte el több évszázados, Piacz-nak nevezett főutcáját, minden bizonnyal felért egy szoboravatással. Széchenyi emlékének idézésében érdekes jelenség, hogy századunk elején szállodát is neveztek el róla. Miskolc kilenc szállodája közül nagy hagyománnyal rendelkezett a Korona, vagy a Három Rózsa. Elfogadott volt a Budapest, vagy a Párizs, de névvel csak a „Széchenyit" és a „Hunyadit" tisztelték meg. Ez a szálloda a Széchenyi u. mai 105. számú épületével azonos, s földszintjén egykor a Turul kávéház fogadta vendégeit. Idős miskolciak úgy emlékeznek, hogy a szálloda előtti kiszélesedő útkanyarban, a mai Royal-köz irányában talapzaton állt Széchenyi István mellszobra. Valószínű, mindez a szállodatulajdonos „jóvoltából" történt, hiszen nincsen sem sajtó, sem másféle dokumentációs anyag, amely hírül adná a szobor felavatását. Hivatalos képeslap nem készült róla, s egykori ottlétét amatőr kép sem bizonyítja. A városi ismeretek viszont