Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)
A VÁROSHÁZ TÉR, AZ ERZSÉBET TÉR ÉS A DÍSZ TÉR ÉPÍTMÉNYEI, SZOBRAI
adományból (amely egy jobbágytelek nagyságú privilegizált ingatlan volt) a 18. századra két és fél teleknyi (tehát két és félszer több) terület és utcarész lett a városé. A Városháza a 18. században már nemcsak a város integritásának szimbóluma, az igazgatás és igazságszolgáltatás központja volt, hanem épülete és az előtte húzódó „város utcája" a közélet egyik legfontosabb színterévé is emelkedett. A városháza, vagy a „Város Háza" a 17. században és a 18. század elején többször is károsodott. Leégett, vagy háborús beütések pusztításául esett. Ezek a kárjelenségek adnak magyarázatot arra, hogy a közösség hivatali épülete, gazdasági központja miért nem tartozott a város jelesebb, rangosabb építményei közé. Ebből a korszakból kiemelkedik az 1685. év, amikor Ónod várának ostromáról hazatérő szendrői katonaság Ragály János vezetésével „Az város házát is fel vervén, valamennyi élet, búza, tavaszi és zálogok ott voltának, mindeneket elvittek, épen üresen hagyván a város házát". 1706-ban Rabutin császári generális csapatai égették porrá az épületet, végül 1714-ben (február 16-án) „étzakának idején meggyulladván a derekáig, véletlenül össze éget". Az elpusztult, majd minden esetben újjáépített szerény objektum, olyan jelentéktelennek tűnt, hogy a várost bemutató leírások, történeti munkák sem tartották megemlítésre méltónak. így pl. Bél Mátyás 1730-1739 között készült Magyarország leírása c. munkája sem, amely Miskolcot elénk táró részében - a város jelesebb épületeinek felsorolásakor - figyelmen kívül hagyta a város házát. Nagyobb teret szentelt az ekkor már álló megyeházának, amelyről részletesen és lelkesen szólt. A városházát csak 1782-ben sorolták először Miskolc nagyobb és jelentősebb építményei közé. Benkő Sámuel orvostudor latin-nyelvű miskolci leírásában - többek között - eképpen ír a város házáról: „A legpompásabb nemesi házak az Almássi, a Bükki-ház, a városi kúria és ennek szomszédságában az egri alispán háza, szemben pedig a nemes Borsod Vármegye Palotája". Az említett városi kúria azonban már ekkor egy teljesen új épület volt. Az 1714-ben leégett városháza helyén építették. Az 1714. évi leégést követően közel fél évszázadon át csak a nehézségekről, a működés körülményeiről szólnak feljegyzések. Mindennek 1762-ben szakadt vége, amikor hozzákezdtek az „új ház" építéséhez. Miskolc városának 108 éven keresztül volt ez az épület az adminisztrációs központja. Az 1763-ban birtokba vett építmény méreteit, jellemző vonásait, belső téralakítását sajnos nem örökítették meg leírások. (Az új Miskolc monográfia kapcsán sem sikerült újabb információk birtokába jutni, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, ha voltak is feljegyzések, számítások, rajzok, vagy bármi más papíron őrzött emlékanyag, az időközben megsemmisült.) A szabad királyi városokra - elsősorban a Kassa-Miskolc kötet kapcsán Kassára gondolok évszázadokra visszamenően jellemzőek voltak a városképi ábrázolások, az ún. veduták. Településünkkel kapcsolatban említhetjük, hogy Miskolc első városképi ábrázolása 1800-ban készült a pozsonyi Weber Simon Péter nyomdájában. A rajzot egy budai piktor, bizonyos Norkó János készítette, s ezt Prixner Gottfried metszette rézbe. Ezen a - nem méretarányos - rajzolaton jól kivehetők Miskolc nagyobb épületei, így többek között a városháza is. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a megyeháza mögött lévő egyemeletes épületnek kell lennie a városházának. A bejáró kapu feletti rajzon világosan kivehető a kétfejű sast ábrázoló címer, karmaiban kardot és jogart tartva.
