Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A VÁROSHÁZ TÉR, AZ ERZSÉBET TÉR ÉS A DÍSZ TÉR ÉPÍTMÉNYEI, SZOBRAI

A Városház tér, az Erzsébet tér és a Dísz tér építményei, szobrai Amikor két évtizeddel ezelőtt Miskolc belvárosának rehabilitációs programja készült, az a tervezési feladatokat az ÉSZAKTERV és a MISKOLCTERV között osztotta meg. A Kazinczy-Szemere utcák vonalától keletre eső tömbök az 1-2-3., valamint a 11-1213. számokat kapták, s programúk elkészítését az ÉSZAKTERV munkatársai végezték. A város északdéli „ tengelyétől" nyugatra a 2-3-4-5/1-5/2-6-7. számozású tömbök a Széchenyi utca déli szakaszát osztották egységekbe, míg az északi oldalon a 8-9-10. számú tömbök „alakultak" ki. A 7. számú tömb a lefedett Szinva - az Erzsébet tér - a Városház tér és az akkor még beépítetlen rész, a mai Dísz tér által határolt terület volt. Mindössze néhány telek és építménye tartozott ide, így a Városház tér 14-16-18-20-22. számú lakóházak, valamint az Erzsébet tér 2-4. számú építmények. Utóbbi a fürdő épülete volt, amely a tömbnek három oldalról is határvonalát jelentette. A legnagyobb kiterjedésű tömb a 8. számot kapta, s ebben voltak a történelmi belváros legértékesebb, leginkább védettséget kívánó épületei. Határát a Városház tér adta nyugati és jórészt déli irányban, majd a Széchenyi u.-Kossuth u. és a Palóczy utca határolta úgy, hogy észak-keleti irányban átmetszette a tömböt a Patak utca, illetve az egykori Pece meder vonala, amely nagy hatással volt a tömb belső részének, építészeti képének alakulásra az eltelt évszázadok során. Házszámozás szerint a Városház tér 113. közötti számok, a Széchenyi u. 1-9. közötti számok, a Kossuth u. 3-17. közötti számok és a Palóczy u. 2-6. közötti számok által jelzett telkek és épületek tartoztak ide, de mivel az egykori Pecére nyúló keskeny szalagtelkek több építménynek is helyet adtak, számozásuk is sokféle megosztást mutatott. Ezen a területen a kutatást igénylő objektumok száma megközelítette a félszázat. A Városház tér- Kis-Hunyad-Dayka G.-Hunyadi J. utcák által határolt tömb nem kapott számot, az azt követő építészeti egység (Kis-Hunyad-Hunyadi JDayka G. u.) pedig a „Vasaló-tömb" elnevezést, megjelölést kapta. Az 1980-as évek elején-közepén a tömbök többségében sikerült levéltári-történeti anyagfeltárást és kutatást végezni, amely telkenként és épületenként rehabilitációs javaslatok megfogalmazását is lehetővé tette. Néhány tömb esetében régészeti kutatásokra is nyílt lehetőség. Az építészettörténeti leírások ma már nagyok sok épület esetében pótolhatatlan történeti dokumentációnak számítanak. Sajnálatos, hogy a 7-8 tömbök és a „Városháza"-tömb esetében erre nem volt lehetőség, így az itteni telkek és építmények esetében alapkutatásokkal, vázlatos összegezésekkel sem rendelkezünk. Ezekben a tömbökben pedig műemlék jellegű a városháza 8. számú épülete, a megyeháza műemlék, a régi polgárházak közül műemlék jellegű a Városház tér 5., 7., 13. a 16. és 18. számú ház, műemlék a Városház tér 20. számú épület. Az evangélikus és a református templomok műemlék jellegű építészeti alkotások. Ezen a területen belül találjuk Kossuth Lajos és Szemere Bertalan szobrát, az újabb alkotások között Széchenyi István szobrát, a honfoglalás ezer éves évfordulójának emlékét és 2000 decemberétől Szent István király szobrát. Ha „ leszűkítjük" az építészeti tömböket a három tér által jelzett határok közé, lényegesen kevesebb épületről, szoborról kell szólni, hiszen a sorozat eddigi kötetei már néhányat részletesen (vagy csak érintőlegesen) bemutattak. így a Városház tér 2. számú sarok-