Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A CSABAI-KAPU TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

Tudományos könyvtár egyházi iskolában (Görgey A. u. 20.) Miskolc város 1910-es lakó névjegyzéke szerint az akkori Csabai-kapu páros számozású oldalán 14 házhely, illetve telek volt, de nem mindegyik volt beépítve. A város határa a Lévay J. u. és mai Szabadságharc u. találkozásáig tartott. Az utolsó telek a város tulajdona volt, s ezen épült fel később a MÁV tisztviselők - ma is meglévő bérháza. 18. házszámot kapott a római katolikus kálvária területe, amely a Népkerttel szemben a legnagyobb kiterjedésű „kert" volt az Avas keleti lábánál. Az utcai fronton kisméretű lakóház állt, amelynek özv. Tolnay Antalné és Urbán Jakab volt a tulajdonosa. Kőkerítéssel, az avasi domboldalon pedig sövénykerítéssel övezett Kálváriadombnak ők lehettek a gondnokai. A Kálvária előtt, a mindszenti templom irányában két hasonló nagyságú telek helyezkedett el, számozásuk pedig 16/a. volt. Mivel a 14. és 16. számú telek Zsarnay Lajosné nevére volt bejegyezve, valószínű, hogy ez a telekrész is az övéké volt, de építési területként eladták, s új tulajdonosuk még nem volt bejelölve. Zsarnay Lajosról megemlékezik Szendrei János is várostörténeti monográfiájában, mint a Tiszáninneni Református Egyházkerült szuperintendenséről, miskolci lelkészről, aki mint nagytudású férfi számos tankönyvvel írta be nevét az iskolázás történetébe. Ezenkívül imái is megjelentek, amelyek közül legismertebb a „Gyászhangok néhai Piskóty Jánosné szül. Bató Eszter asszony felett. Kun Bertalan, Zsarnay Lajos imáival" című, amely 1861-ben látott napvilágot Miskolcon. Zsarnay 1861-1866 között volt avasi református lelkész, s 1866-ban hunyt el. Halála után megjelent „Zsarnay Lajos superintendens emlékezete Török Pál, Kun Bertalan, Prágay Lajos, Szívós Mihály gyászbeszédeivel, halotti imáival, predicatiójával, emlékbeszédével sat. Sáros-Patak, nyomtatta Forster R. a ref. főiskola betűivel, 1866" című kiadvány, amely nyomon követi a püspök életét. Hamvai az avasi temetőben nyugszanak. (Életművéhez hozzátartozik, hogy 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választották.) A telek tehát családi örökségként osztódott, darabolódott a 19-20. század fordulójától. A Zsarnay-telek egyik részét Négyesi Szepessy Gyula, a másikat pedig Görgey László vette meg. A Négyesi Szepessy család a vagyonos nemesek között jelenik meg a 17. század végén, 18. század elején Miskolcon, s a vagyonos családok közé tartoztak a 19. században, 20. század első felében is Görgey László megyei főjegyző volt, s mint előneve mutatja - görgői és topporci - egyenes ági leszármazottja volt a szabadságharc honvéd-tábornokának. Az 1929. évi utcanév változás szerint e három egymás melletti telek 12., 14. és 16. számokat kapott. A 12. számú még a Zsarnay család tulajdonában van, a 14. számú Diószegi Lászlóé, míg a 16. szám alatt Czincár József lakik. A felsorolás azért érdekes, mert a 20. század 10-es éveiben megjelent egy miskolci képeslap, amely két favázas, tornyos, zsindely tetős épületet ábrázol „Nyári lakok a népkert mellett" felirattal. A két ház egyikének homlokzatát teljesen átalakították, a másiké őrzi