Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A CSABAI-KAPU TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

Központhoz kötődő nyugdíjas klub 25 éve, míg a Forrás Kamarakórus 15 éve működik. (Ami ezen túlmutat, nem lehet más, mint a ház építéstörténetének, s az intézmény pontos működéstörténetének megírása.) * * * A mai Mindszent (korábban Magyar—Szovjet Barátság, azt megelőzően Szent Imre herceg) tér különös képződménye városunknak. Hasonlóan nagy figyelmet érdemelnek a tér épületei, s főleg az abba torkolló, onnan továbbvezető utak. Az épületek miatt (római katolikus templom, szakszervezeti székház, 1978-tól pártbizottsági székház) az 1970-es évek végétől, 1980-as évek elejétől köztudatba került a „Szentháromság tér" megnevezés, amely természetesen ideológiai indíttatású volt, hiszen hivatalosan ilyen térelnevezés Miskolcon sehol sem volt. A mai Görgey útnak, vagy a történelmi Csabai-kapunak az a különlegessége, hogy két Y-elágazás követi egymást. Ez az elágazás az észak—déli útból indul egyrészt keleti irányban, majd nemsokkal távolabb nyugati irányban. Az északi elágazás az új lakótelep megépítésével eltolódott, de ez az útrendszer lényegét nem érinti. A nyugati elágazás írásos forrásainkban visszavezethető a 14. századig. Ez a mindszenti templom mellett elkanyarodó út, amely a Rákóczi utcán vezetett tovább. Az Y út másik szárát a mai Szemere B. u. nyomvonala jelenti. A Csabai útból északkeletre elágazó egykori Vörösmarty utca - napjainkban is jól érzékelhetően - érdekesen szelte ketté a területet, amelyen a népkerti intézményközpontot kívánták a várostervezők kialakítani. Kialakult az a - durván hétszög alakú terület, amelyet a Görgey u.— Mindszent tér, valamint a Vörösmarty (ma Corvin) u., s az egykori Zöldfa u. (ma névvel nem jelölt útszakasz) határolt. Az 1949-es városrendezési terv ide könyvtárat tervezett, jóllehet a terület még beépített volt. A Zöldfa utca páratlan oldalán (ahol később a pártbizottság, épülettömbje felépült) 24 lakás állt, míg a másik oldalon mindössze kettő. A harmadik telek a Vörösmarty utcáról kapta számozását. A negyedik telek, illetve a rajta álló épület 18. századi képződmény volt. Itt állt a Zöld-fa, vagy Zöld-ág vendégfogadó, amelynek meglétéről már 1710-ben említést tesznek. 1718-ban új vendégházat építettek, amely néhány év múlva leégett. 1745-ben kőépületről szólnak a feljegyzések, majd 1761-től emeletes fogadóról. Egy 1832-1833-ban készült összeírás nem hagy kétséget afelől, hogy jó állapotban lévő, emeletes vendégfogadó áll a telken, s az udvaron olyan istálló, amely 32 ló, s olyan szín, amely 10 szekér fogadására, ill. beállására alkalmas. Ahogy Mindszent község összeépült Miskolccal, s a 19. század végén új szállodák épültek a belvárosban, ez a „város határán álló fogadó" elveszítette jelentőségét. A 19. század végén az ódon épületet a lóavató bizottság bérelte. Az első világháború alatt szociális intézmény működött itt (szállások és ínségkonyha), majd a háború után rendőrlaktanyává alakították. 1925-ben a Reggeli Hírlap arról tájékoztatta az érdeklődőket, hogy a városi tulajdonban lévő épület a honvédség bérleménye lett. A megállapodás szerint egy évtizedig ingyen használhatta a katonaság annak fejében, hogy az utcai fronton új homlokzatot alakít ki, felújítva a teljes építmény-együttest, s azokat átalakítja lakásokká. Az 1930-as években felújított és átalakított épület szolgálhatott közel három évtizeden keresztül, s mint leromosodott, használhatatlan épületet 1959-ben bontották le. (Sajnálatos, hogy az épület 19. századi formáját műszaki dokumentáció nem őrizte meg, a 20. századi állapotáról viszont fényképet nem ismerünk. Tehát úgy tűnt el a szakszervezeti székház