Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A CSABAI-KAPU TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

Szabadtéri színpad a Népkertben (a műjégpálya előd-építménye) Az 1950-1960-as évek Népkert-történetéhez ugyanúgy hozzátartozott a szabadtéri színpad, mint a Vigadó épülete. A programok így kiegészítették egymást, a különbség csupán működésük időbeliségében volt. A szabadtéri színpadot a háború utáni köz- és munkásművelődési fórumként 1948. augusztus 10-én adták át. „Életének végét" pedig a Sportcsarnok megépítése, majd annak a keleti végéhez csatlakozó, lelátóval is ellátott jégpálya helyének kijelölése, majd megépítése jelentette. A programjaiban, rendezvényeiben csak hézagosan nyomon követhető intézmény története három évtizednyi volt. A ma már csak térképről azonosítható szabadtéri színpad nézőterének alapterülete alig haladta meg a terasszal bővített Vigadó alapterületét. Attól az evangélikus temető irányába helyezkedett el úgy, hogy a nézőtér, és az a mögött felépített vetítőhelyiség a Népkert akkor már Felszabadítók útjának nevezett, fasorokkal szegélyezett nyomvonala felé esett. A színpadi és a szükséges műszaki rész pedig a keleti, a MÉMTEpálya felé helyezkedett el. A nézőtér magasított volt, annak mesterséges, színpad felé való sülylyesztését domb kialakításával oldották meg. A nézőtéri lejtés, másrészt a körbekerítettség miatt a műsorok látványát csak azok élvezhették, akik jegyet váltottak egy-egy előadásra, rendezvényre. A nézőtér mögött kerítéssel lezárt udvar következett, s a kerítés csatlakozott a Vigadó épületének északnyugati sarkához. A bejárat a díszkertek között alakított külön sétányon és kapun át vezetett a színpad helyszínére. A szabadtéri színpad tervezője Menner László (1901-1994) volt. Menner László 1927-ben került Miskolcra, s önálló tervezői irodája volt. 1949-1966 között a városi tanács építési osztályán dolgozott, szakterülete a városfejlesztés volt. Életművének feldolgozója, Iglói Gyula öszszeállításából tudjuk, hogy kétszázat meghaladja a mai Nagy-Miskolc területéhez köthető munkáinak, alkotásainak száma. Ezek egyike volt a népkerti szabadtéri színpad, amelyet - minden valószínűség szerint - már „tanácsi tervező"-ként készített el. A Szabad Magyarországot felváltó ÉszakMagyarország című miskolci napilap a Mennerterv megvalósításával gyakran foglalkozott. 1948 augusztusában négy írás is megjelent a színpadról. Az egyik írás az avatásról, az augusztus 10-ei programról számol be, majd néhány nap múlva megtudjuk, hogy azt a város saját kezelésébe vonta, s működtetésének feltételeit biztosítja. Később a felszereltségéről szólnak a híradások, amelyből kitűnik, hogy a maximális befogadóképessége 4.000 személy. 1950-ben a miskolci „Petőfi-szoboralap" javára hangversenyt tartottak, de volt színházi előadás, s később rendszeressé váltak a filmvetítések is. A sokoldalúságra, a rendezvények változatosságára utal, hogy a nyitásra teljesen megtelt a 2.500 ülő-férőhelyes nézőtér, s két egyfelvonásos darab után ekkor balett bemutatónak is örvendezhetett a közönség. A sajtó híradása szerint „ezrekre menő tömeg lepte el a délután a Népkert sétányait, s a rögtönzött szabad-színpadok kör