Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A CSABAI-KAPU TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

tet terjedelme csupán annyit enged meg, hogy a Népkerttől és a népkerti „kultúr centrum" legfontosabb középületeiről essen szó. Az útszakasz terjedelmét mint a korábbi két történeti városkapunk esetében - itt is behatárolja a városkapu „vándorlása". Az első kapuról a középkori adatok Miskolc és Mindszent határán tesznek említést. Ez a MAV Igazgatóság és a Rónai Művelődési Központ között húzott vonal feltételezett közepén állhatott. Mivel Mindszent 1723-1880 között Önálló település volt, azt Miskolc a 19. század utolsó évtizedeiben kebelezte be, s építette túl az egykori városkaput. A 20. század két „vámház"-zá egyszerűsödött városkapu változást igényelt. Először a Lévay J. u. mai nyomvonala jelentette a határt, majd a Petneházy bérháztömbök középső szakaszán, az avasi domboldalban állt a legutolsó vámház. Ez gyakorlatilag az összeépülést jelentette Hejőcsabával. Az egykori Csabai út teljes nyomvonala - a két település között a 20. század második, harmadik harmadában folyamatosan lakottá vált. Ehhez hét és fél, nyolc évszázadra volt szükség. Az új Miskolc monográfia első és második kötetéből megismerhetjük a topográfiai kutatások legújabb eredményeit. Eszerint a százai apátság 1067-ben kelt alapítólevelében, Szihalom település határjárásakor említik először a Csaba felé vezető utat. Valószínűleg ez az akkori vármegye legfontosabb útja (vagy legalábbis azok egyike) lehetett. Ez az út a 14. században is változatlan. A Csaba felőli út délről közelítette Miskolcot, s a mindszenti ispotálynál két felé ágazott. Egyik úton a középkori piactérre, innen a mai Kossuth-Palóczy utca nyomvonalán a minorita rendháznál észak felé fordulva Szentpéter felé lehetett haladni. A másik út a mai Szemere u. nyomvonalán vezetett a Szinván átívelő ún. Forgó-hídig. Ez az Alsó-Piacnak nevezett városi alvég volt, tehát a városi piacra lehetett eljutni. (A mai Kazinczy u. ekkor még beépített terület volt, az utcát néhány telek átvágásával, kisajátításával csak 1794-ig nyitották meg.) A Csabai út mellett a Csabai-kapu elnevezés egy 1618-ban keltezett zálogos levélben olvasható először. Ugyanezt a kaput a hajdúk betörése kapcsán 1686-ban is említik, majd egy adásvételi szerződés olyan szőlőbírtokról szól, amely „a Csabai kapunál a Tűzköves" nevű hegyoldalon van. (A Tűzköves, mint földrajzi név nemcsak az avasi domboldalt jelentette, hanem a Csabai út által átvágott terület másik, a Sajó-part irányába lejtő oldalát, a későbbi Népkert területét is.) A Csabai útra, Csabai-kapura vonatkozó adatok ekkortól folyamatosak. A mindszenti kapu elnevezés a település önálló életével, Miskolcba történő beolvadásáig tartó önállóságával van összefüggésben. A kapu eltűnt, az „út" elnevezés, mint történeti emlék napjainkig megőrződött. A kapuk Miskolcon nem olyan kőépítményt jelentettek, mint néhány szabad királyi városban, így pl. a közeli Kassán. Ábrázolását ugyan egyiknek sem ismerjük, de sorompóval és őrházzal rendelkező, fából készített, sövénnyel átfont „alkotás"-ként képzelhetjük el. Külső megjelenésénél a jelentése viszont sokkal fontosabb volt: az „állagból" és kinézetéből nem következett védelmi szerepe, de akkor is a város integritását jelképezte. Azt engedély nélkül senki át nem léphette. Másik funkciója az volt, - s ez a 17. századtól mindvégig megmaradt - hogy amikor katonaságot szállásoltak el a városban, a kapuk figyelő-állomásként, őrhelyként is funkcionáltak. IRODALOM Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben, 2. (A város szíve, a Zsolcai-kapui ipartelep) Miskolc, 1995. 60-146. pp. Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben, 4. (A Győri-kapu története) Miskolc, 1997. 112-278. pp. Gyulai Éva: Miskolc középkori topográfiája. In.: Kubinyi András szerk. Miskolc története, I. (A kezdetektől 1526-ig) Miskolc, 1996. 175-193. pp. Gyulai Éva: Miskolc topográfiája a XVI-XVII. században. In.: Szakály Ferenc szerk.: Miskolc története, II. (1526-tól 1702-ig) Miskolc, 1998. 89-103. pp. Nyíry Dániel: Miskolc város „sántza vagy árka". Történelmi és Régészeti Közlemények, 1. Miskolc, 1926. 3-6. pp.