Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Cifra palota" az egykori Győri-ház helyén (Széchenyi István u. 42-44-46. sz.) A „cifra palota" is új keletű, s annyira szokatlan megnevezés, mint az 1960-as években az Arany J.-Szemere B. utcák sarkán épült „lottóház", vagy a '80-as években a fó'utcai rehabilitáció egyik első termékeként megszületett „lilaház" volt a Városház téren. Az exponált környezetet betöltó' házra ez valóban illő megjelölés, kissé szokatlan, környezetéből kitűnő, de mert attól nem túl idegen, valószínű ennek is az lesz a sorsa, mint a többinek: a városlakók megbarátkoznak vele, s ebben a formájában, külső megjelenésében válik megszokottá. A telek és építményeinek története a 18. századtól követhető nyomon. Az 1702. évi ún. Kötelkönyv már feltünteti a tulajdonost, a Varga famíliát, de 1793-ban és 1817-ben is már nemes Berzi János birtokolja az ingatlant. A 78-as telekszámmal jelölt 134 D-öl belterület nyugat felől határos volt a Szinván átvezető híddal, míg kelet felé Bakos Pál és 240 G-öles telke volt a „szomszéd". A Berzi-telek a 19. század végén kettős házszámot kapott, a Bakos telek pedig 1897-ben kapott új építményt. Mindkét épület már beleillett az 1878-as árvizet követő új városképbe, s megfelelt az új városrendezési térkép és építési szabályzat előírásainak, elvárásainak. A 2000. év végére elkészült MIK-ház így három egykori házat, s két történelmi telket ötvöz, forraszt egységbe. Az a miskolci képeslap, amely az egyemeletes sarokházat és a főutca „forgatagát" érzékelteti, a 20. század elején készült. Az egy évszázaddal ezelőtti állapot az emeleten Győri Ödön lakását, míg a földszinten a Széchenyi és a Szemere utcára nyíló üzleteket rögzíti. A tulajdonos (minden bizonnyal az építtető is) Győri Ödön Miskolc pénzügyi életének egyik meghatározó személyisége, egyben az izraelita hitközség oszlopos tagja volt, akit egyformán partnerként tekintett Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, majd Tisza István is. Győri Ödön 1848-1928 között élt, s gazdagságáttekintélyét mint szeszgyáros alapozta meg. Az épület egyik földszinti üzletében működött Haász József „csemegekülönlegességek, fűszer-bor és ásványvizek kereskedése". Kereskedő üzletét ő 1880-ban nyitotta Miskolcon, s 1908-tól tette át ide székhelyét. A név- és címtárak szerint a második világháború éveiig szolgálta ki vásárlóit. A háború, s a kereskedelem államosítása után „Ofotért" szaküzlet működött az ódon falak között, míg a Szemere utcai helyiségekben a „Miskolci Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet kalap, sapka és javító üzeme" kapott helyet. Mellette egy földszintes, a háború után felújított homlokzatú vendéglátóhely állt. Az 1940-es években ez Balázs Béla vendéglője volt, az államosítás után a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat „azonosító-számmal" ellátott „Étterem-állóbolt"-ja működött benne. Ezt és a sarki épületet is 1965-ben bontották le, mint a villanyrendőr környékének forgalmát akadályozó, felújításra alkalmatlan épületet. (Az út szélesítése kívánta meg a szemközti Megay-épület, egykor legendás hírű cukrászda sarokházának lebontását is 1955-ben.) A köztudatban megmaradt az Ofotért épület, majd annak a helyén kialakított, később lebetonozott szabad térség. A bontás után az utcafrontot itt