Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Cifra palota" az egykori Győri-ház helyén (Széchenyi István u. 42-44-46. sz.) A „cifra palota" is új keletű, s annyira szo­katlan megnevezés, mint az 1960-as években az Arany J.-Szemere B. utcák sarkán épült „lottó­ház", vagy a '80-as években a fó'utcai rehabilitá­ció egyik első termékeként megszületett „lila­ház" volt a Városház téren. Az exponált környe­zetet betöltó' házra ez valóban illő megjelölés, kissé szokatlan, környezetéből kitűnő, de mert attól nem túl idegen, valószínű ennek is az lesz a sorsa, mint a többinek: a városlakók megbarát­koznak vele, s ebben a formájában, külső megje­lenésében válik megszokottá. A telek és építményeinek története a 18. szá­zadtól követhető nyomon. Az 1702. évi ún. Kötelkönyv már feltünteti a tulajdonost, a Varga famíliát, de 1793-ban és 1817-ben is már nemes Berzi János birtokolja az ingatlant. A 78-as telek­számmal jelölt 134 D-öl belterület nyugat felől ha­táros volt a Szinván átvezető híddal, míg kelet fe­lé Bakos Pál és 240 G-öles telke volt a „szomszéd". A Berzi-telek a 19. század végén kettős ház­számot kapott, a Bakos telek pedig 1897-ben ka­pott új építményt. Mindkét épület már beleillett az 1878-as árvizet követő új városképbe, s meg­felelt az új városrendezési térkép és építési sza­bályzat előírásainak, elvárásainak. A 2000. év vé­gére elkészült MIK-ház így három egykori házat, s két történelmi telket ötvöz, forraszt egységbe. Az a miskolci képeslap, amely az egyemele­tes sarokházat és a főutca „forgatagát" érzékelte­ti, a 20. század elején készült. Az egy évszázad­dal ezelőtti állapot az emeleten Győri Ödön laká­sát, míg a földszinten a Széchenyi és a Szemere utcára nyíló üzleteket rögzíti. A tulajdonos (min­den bizonnyal az építtető is) Győri Ödön Miskolc pénzügyi életének egyik meghatározó személyi­sége, egyben az izraelita hitközség oszlopos tagja volt, akit egyformán partnerként tekintett Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, majd Tisza István is. Győri Ödön 1848-1928 között élt, s gazdagságát­tekintélyét mint szeszgyáros alapozta meg. Az épület egyik földszinti üzletében működött Ha­ász József „csemegekülönlegességek, fűszer-bor és ásványvizek kereskedése". Kereskedő üzletét ő 1880-ban nyitotta Miskolcon, s 1908-tól tette át ide székhelyét. A név- és címtárak szerint a má­sodik világháború éveiig szolgálta ki vásárlóit. A háború, s a kereskedelem államosítása után „Ofotért" szaküzlet működött az ódon falak kö­zött, míg a Szemere utcai helyiségekben a „Mis­kolci Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet ka­lap, sapka és javító üzeme" kapott helyet. Mellet­te egy földszintes, a háború után felújított hom­lokzatú vendéglátóhely állt. Az 1940-es években ez Balázs Béla vendéglője volt, az államosítás után a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat „azono­sító-számmal" ellátott „Étterem-állóbolt"-ja mű­ködött benne. Ezt és a sarki épületet is 1965-ben bontották le, mint a villanyrendőr környékének forgalmát akadályozó, felújításra alkalmatlan épületet. (Az út szélesítése kívánta meg a szem­közti Megay-épület, egykor legendás hírű cuk­rászda sarokházának lebontását is 1955-ben.) A köztudatban megmaradt az Ofotért épület, majd annak a helyén kialakított, később lebetonozott szabad térség. A bontás után az utcafrontot itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom