Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

badon hagyott klinkertégla borítású, stukkó keretelésű szabad falszakaszok ritmikus ismétlődése. A homlokzat vakolat-tagozatai a magyarországi késői szecesszió jellegzetes, száraz, nem túl sok fantáziát, de annál több geometrikus elemet használó ornamentikájának gyűjteménye. Mindkét utcai homlokzat bejárati rizalitjainak, valamint a sarok torony-szerű kiképzésének visszatérő kísérője a hermás lizénákból képzett, kis kiülésű falszakasz. A sarokház mindkét utcai homlokzatának valóban értékes kísérője a bejáratok fölött, valamint a sarokrizalit háromnegyed-körös erkélyének szép, szecessziós vaskorlátja. Az épület belsejében, a lépcsőházakban, valamint a kapualj ablakain a korabeli díszítő kovácsmesterség viszonylag stílustiszta produktumainak gyűjteményével találkozunk. A függőfolyosók mellvéd rácsai, a lépcsőházak korlátai, az üzlethelyiségek raktártervei, ablakainak vasalásai valóban figyelemre méltóak, olykor művészi színvonalú, 20. század eleji produkciók. Ezt erősíti az épülethomlokzat, amely külső megjelenésében, különösen a sarokrizalit esetében a domináns szecessziós hangulaton túl, erősen érezhető az eklektikus tömegalakítás, amelyben olykor orientális elemek is felfedezhetők. A Neumann-palota elődépítménye miskolci képeslapon, 20. sz. eleje