Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Az Avas történelmi jelképe a templom és a harangtorony. A műkincsekről Az Avas alján települt város korai történetének szép számmal vannak különleges eseményei és természetesen vitatott dokumentumai, dátumai. Ahogyan nem tudjuk oklevélen fennmaradt pontos évszámhoz kötni városunk alapítását, ugyanúgy az Avas és a város legrégibb műemléktemplomának alapítási évét és körülményeit sem ismerjük. A 13. század vége és a 15. század vége között alapos bizonyítékokat és szép hipotéziseket egyaránt találtak és „szültek" a kutatók. A templom több évszázados története így is hű tükörképe a történelem harcainak, a várostörténet gyakran viharosan gyors, jó reményekkel és tragikus eseményekkel átszőtt alakulásának. A mai ismeretek szerint a Szent István nevét viselő plébániatemplom már állt a 14. században, s ezt a 15. század első évtizedében bővítették. 1480 körül pedig egy gyökeres újjáépítés eredményezte a háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplomot, a gótikus részletekkel, a változatos mérműves ablakokkal, az északi oldal kápolnáival. A 16. század pártviszályai idején országgyűlésnek is helyt adott a város és annak temploma az Avason. 1641. december 21-én Fráter György (1482-1551), váradi püspök itt szervezte meg 13 keleti megye nemesi képviselőinek gyűlését, ahol kinyilvánították Ferdinándhoz való csatlakozásukat. (Ezt megelőzően, s először 1526ban, a mohácsi csatavesztés után volt országgyűlés Miskolcon, amin Borsod, Heves, Gömör, Torna és Abaúj követei vettek részt.) A török hódoltság idején többször érte támadás Miskolcot és környékét. 1544-ben így esett áldozatul a római katolikus liturgia szerint díszített templom, amely kiégett, s boltozata is beomlott. Két évtized eltelte után épült újjá, de már a református szertartás kívánalmai szerint. A korábbi pilléreket a ma is látható négyzetes alaprajzúvá alakították át, s a közéjük boltozott félköríves árkádsor fölé famennyezet került. A templom déli oldalán a ravatalozót 1760ban, az északi kápolnák és sekrestyék helyén (azok lebontása után), a neogót cintermet 1816ban építették. Az öt magas pillér által tartott jelenlegi famennyezet 1778-tól ékesíti a templomot. A szentély tengelyében láthatjuk a templom egyik fő ékességét, a 15. századvégi, reneszánsz intarziás díszítésű, ún. királyi stallumot, amely valószínű a diósgyőri várból származik. A szentély falában látható egy 1589-ből fennmaradt sírkő, amely Miskolczi István diósgyőri várnagy feleségének és fiának állít emléket. A templom déli falán 17-18. századi toronycsúcsok és szélkakasok gyűjteménye, a jogszolgáltatás érdekes, 1735-ből fennmaradt, a megszégyenítést szolgáló kelléke, az ún. „fekete szék" látható. Ekkortájt készült a szószék is pelikános koronájával. A templomi orgonahangversenyek igazán jól használják a nagyszerű akusztikát, a „főszereplő" pedig a nyugati neogótikus karzaton álló Angster-orgona, amely 1895-ben épült. A templomban emléktábla idézi a nagy reformátor Dévai Bíró Mátyás és Miskolc szülötte,