Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

idejére esik, megjelenésükben talán az ő szemé­lyes intencióit és puritanizmusát fedezhetjük fel. Az 1850-es években a többi miskolci temető­höz hasonlóan megjelennek a piszkei vörös már­ványból készült romantikus sírjelek, némelyiken neogótikus és historizáló díszítőtagozatokkal. Ezek azok a síremlékek amelyek a temetőnek a legna­gyobb, s egyben legkarakterisztikusabb együttesét képezik. Maga a kőfaragó-gyakorlat is rendkívül szép, változatos betűtípust használó felirataival és egészen sajátos jelképrendszerével tűnik ki. A leggyakrabban előforduló emblémák a szív, csil­lag, vagy szív, kereszt, horgony (hit, remény, szeretet) kombinációja. A lelkészek sírjain gyak­ran nyitott könyv, vagy pelikán, házaspárokén nyíllal átlőtt, egymásba fonódó gyűrű, fiatalok sírkövein kettétört ág, pillangó, szomorúfűz jele­nik meg. A sírköveket gyakran stilizált díszváza­motívum zárja. 1930-ban „Beszélő kövek" cím alatt jelent meg egy sajtócikk a Reggeli Hírlapban. Ebben olvashatjuk, hogy „ez a temető, úgy ahogy van, maga egy kortörténelmi múzeum. Nagyon sok sírkő felírását már most sem lehet kibetűzni. Mi lesz itt két-három évtized múlva? Bizony úgy­szólván szemmel láthatóan semmisülnek meg eleink szerény, de tisztes emlékei. Némelyik sír­kőnél nagyon hosszú ideig kell elidőzni, míg az ember ki tudja betűzni a szavakat, az évszámok jelentőségét, értelmét. Kisgyermekek sírfeliratai azok, amelyek leginkább a szívbe markolnak. Vi­szont némely sírkő feliratának olvasásakor szinte látni véljük a régmúlt idők kemény vágású ma­gyarjait. Máshol megint a bús özvegyet állítja elénk a képzeletünk." Az 1930-as állapot leírása, 1940-ben majd az 1950-es évek elején készült fényképfelvételek számos olyan információt tartalmaznak, amelye­ket össze lehet hasonlítani azokkal a síremlékek­kel, amelyek 1972-től az utak mentén csoporto­sítva emlékeztetnek a régmúltra. így a piszkei vörös márvány síremlékről olvashatjuk a követ­kező információkat: Született 1803. / augusztus 24-én / Meghalt 1861. / március 28-án / Thury János / magyar tánczművész / hamvait / e sír­kővel jelölték / miskolczi barátai. A síremlék felső részén relief, mely egymá­son keresztbe fektetett lantot és lefelé fordított fáklyát ábrázol. A síremlék „újra felfedezésében" és megtartásában most az is közrejátszott, hogy Soltész Nagy Kálmán polgármester 1999-ben „megtalált" és megtisztított síremléke közvetlen közelében található. Barcikai Ábrahámnak gótikus csúcsívben végződő, hatalmas artisztikus sírkő állít emléket. Felírása a kalligráfia remeke: E gyász / kő emlé­ke/a példás jóságú gyermek / a Testvérnek né­hai J. B. / Bartzikai Ábrahámnak, kinek / 27 ­éves áldott / tetemei - / e nyugalom helyén / hamvadnak. / Megholt Május 27-én / 1848. ízléses, teljesen ép állapotban maradtak meg azok a piszkei kövek, amelyek a Pócs-Veresmart­hy család tagjainak állítanak emléket, természe­tesen a „kőparkban" és nem eredeti helyükön találhatók. Feliratuk jól olvasható: 1843-ik évi Nov. 15-én / Elhunyt / Csenkeszfalvai / Pócs / András úr / cs. k. huszár / kapitány / és jó férj emlékének / özvegye / Veresmarthy Juliánná. Mellette a másik kő az alábbi felirattal. Weres­marthy Júlia (özvegy) Poóts Andrásné / hű férjét / és szeretett anyuját / ide követte. September 16-án / 1848. / Benne jóltevőjét áldja / Kis Anna. A képen ez a szöveg már nem olvasható, a betű­helyek kikoptak, s amikor felújításukra, átfesté­sükre került sor, már nem tűnt értelmesnek a szöveg. Rekonstruálásában azok a sírfeliratok

Next

/
Oldalképek
Tartalom