Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

is emlékeztek, sőt „hírmondó matuzsálemet" is mutattak a régi szőlősgazdák. * * * A rendkívül színes és nagyon gazdag történeti anyagból alábbiakban három témakörrel szeretnék röviden foglalkozni. A szőlő- vagy szőlőfürt, mint jelkép hol és hogyan jelenik meg a város történetében; a 18-19. századi utazók, idelátogatók miként örökítették meg az avasi borkultúrát, szüretet; s végül Miskolc kereskedő várossá válásában, gazdagodásában milyen jelentősége volt a borkereskedelemnek. A jelképek hagyományőrzők - fogalmazza meg az Avas szőlő- és borkultúrájáról írt tanulmányában Rémiás Tibor. Való igaz több évszázados hagyomány tárgyiasul egy címerben, egy céhbehívó táblán, egy épület-oromzat díszben, vagy egy város hétköznapi életének számos más dokumentumán, tárgyegyüttesén. A szőlőfürt, vagy szőlőinda (venyige), esetleg a boros hordó, vagy metsző-kés (kacor) feltűnik pecséteken, címereken egyaránt. Miskolc 1694-ből származó pecsétjén már megjelenik a címerpajzsba vésett hajdú alakja, jobb kezében három búzakalászt, baljában leveles venyigén lógó szőlőfürtöt ábrázolva. (A pecsét körirata: Sigillum Oppidi Miskoltz.) Miskolc város 1782-ben készítette el eskükönyvét, amely a 18. században használatos valamennyi szakma, tevékenység eskümintáját (szövegváltozatát) tartalmazza. Az eskükönyv színezett borítóján hasonlóképpen megjelenik a hajdú, kezeiben a korábbi két termékkel. Rémiás Tibor figyelt fel arra, hogy a szabadkőműves páholy 1781-ben készült pecsétjén (amelyet egyébként Szendrei János is közöl várostörténeti monográfiájában) szintén megjelenik a szőlőfürt, mégpedig körbefutó díszítőelemként, szegélyként, levelek és fürtök váltakozásával. A pecséteknél maradva a Macedóniából származó vlach kereskedők, akik a miskolci görög kompánia tagjainak nevezték magukat pecsétjükben a szőlőindát szintén feltüntették. Érthető, hogy az egykor önálló Mindszent község pecsétjében egy egész szőlőtőke látható, hiszen Mindszent az Avas keleti domboldalán települt, s lakói elsősorban a tapolcai apátságnak szolgáltak szőlőbeli munkákkal. Görömböly pecsétjében szintén megtalálható egy metszőkés formájában a szőlőkultúrára történő utalás. Miskolc 1907-ben kapott régi és az 1990-től használt régi-új címerében is megmaradt a búza és a szőlő, de az ábrázolt személy már nem hajdú, hanem „miskolci polgár kék dolmányban". 1949-től, a tanácsi közigazgatási rendszer megalakulásától nem használták a városcímereket. 1965-ben Miskolc „városságának" 600. évfordulóját ünnepelte, s ekkortól 1989-ig használta a hagyományokra épülő, fejlődő kohászvárost kifejező címerét. (Bár hivatalosan az 1971. évi I. törvény alapján kellett elkészíteni a városoknak címerüket és zászlójukat.) Az 1971ben készült, de a heraldika szabályait nélkülöző „elbarokkosított tárcsa-pajzs"-ban megjelenik a régi királyfej, s a fej jobb oldalán hatágú csillaggal (nem Dávid-csillag), míg bal oldalán egyetlen szőlőfürttel. Tehát a város történetének ez a három évtizede azt mutatja, hogy a búzakalász elmaradhatott, de a szőlő „visszaemelése" a régi képből, megtartandó hagyománynak minősült. A jelképek használatában „példamutatóak" voltak a céhek. A miskolci bodnár, vagy kádár (de ugyanezt jelenti a pintér is) céh a festett zászlójában jeleníti meg a két védőszentet, közöttük álló hordóval, a hordó előtt szőlővel megrakott kosár, míg az egyik védőszent kezében