Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Remek kiállításban mutatta be a Múzeum a borsodi csodás gazdagságú népművészetet és az avasi ősember sokezer éves kultúráját Miskolc, augusztus 6. A 'Miskolci Hét kulturprogramjának egyik legnívósabb részét képezi a Borsod-Miskolci Múzeum négy kiállítása. A múzeum közel négyszázéves földszinti részén, a könyvtár olvasótermében rendezték meg a népművészeti kiállítást, amely jogágai fogja a látogatók ezreinek a tetszését megnyerni. Borsod népe valami csodálatos művészi tehetséggel btír. Nincs az egész megyében egy falu, melynek ne volna valami speciális népművészeti sajátsága. Ebből a hatalmas kincsesbányából a legnemeKülÖn kiállítás keretében mutatja be a múzeum az Avastetői kovabániyánál végzett ásatásai eredményét. A múzeum csiszolatlan kőkori emlékei — mindnyájan tudjuk — szinte páratlanul állanak uemcsak Magyarországon, de [Európában is. Ezek bemutatása mellett most tíz év ásatásai alapján szemléltető képek kíséretében mutatja be a múzeum az avastetői kovabánya és szerszámkészítő műhely egész életét, az onnan kikerült ütőkövek, tökéletes és félig megmunkált kőszerszámait. Abban az időben az Avas lehetett a bükki ősem\a harmadik kiállítás. A kovahányák kimunkálási módját és rendszerét magyarázatos táblák, ábróV rajzok segítik elő s az érdeklődök a helyszínen — az Avastetőn — szerezhetnek újabb, másutt el nem sajátítható ismereteket « kőkori ősember küzdelmes életéről, melynek legnagyobb problémája biz > nyara a védekezés és más munkát elvégzésére alkalmas szerszám készítése volt. A negyedik kiállítás a m-izom-, emeleti folyosóján van. Dobos s Do zső ny. kórházi főellenőr több min-, kétszáz magyarországi vár rom o ábrázoló, saját festésű V;pgyüjte. menye & nagy magyar mult besz.' des beszámolója és értékes tört<

s neti látnivaló számára. a múzeum látogató: Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1936. augusztus 7. közé helyezhető geológiai értelemben ez az avasi leletegyüttes. Az ember tehát valamikor e 20.000 év alatt használhatta munka- és telephelyül ezt a földrajzi környezetet. A felsorolt tárgyi emlékek mellett felfigyeltek a kutatók még egy - korábban nem észlelt - különlegességre. Ez pedig az ősember által Európa-szerte kedvelt vörös okker festékanyag megtalálása, napvilágra kerülése volt. Ezt a nyersanyagot porrá zúzva, valamilyen nedvesítő-összetartó anyaggal keverve használhatták kultikus céllal, vagy halotti szertartások alkalmával. Az 1988-1989. évi ásatások, kutatások még egyértelműbbé tették hogy a kovakő (de a konyhasó is) a legősibb és legfontosabb, hosszú utakat bejáró kereskedelmi árucikk volt. Erre utal, hogy a miskolci Avasról származó kovakövet távolabbi helyeken (pl. spanyolországi sírleletekben) is találtak a feltárások során. A szűkebb régió „árucikkei" viszont feltűnnek az avasi kultúra tárgyi emlékanyagában. így találtak tokaji eredetű obszidiánt, zempléni és bükki részek nyersanyagából készült eszközöket, szilánkokat. Ezek kétségkívül használóik vándorlását (migrációját) bizonyítják. Bár a „munkahely" és „lakóhely" egymásmellettisége feltételezhető, vagy bizonyítható volt, az ezt egyértelművé tevő csontanyag számottevő mennyiségben már nem volt fellelhető. (Ennek oka az idő, a talaj összetétele, de számos más tényező is lehet.) A lelet jelentőségére tekintettel természetesnek tarthatjuk, hogy - a 80 évvel korábbi helyekhez hasonlóan - ismét felvetődött a kovabánya védelme, környékének kisajátítása, s e különleges történeti érték helyben való bemutatásának, tanulmányozhatóságának biztosítása. A rendszerváltást követően a téma ismét perifériára szorult. Egy évtizeddel később szakmai-környezetvédel-