Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
Az Avason talált, un. Abevilléen-i szakócák, 1928. egy babérlevél alakú „szakóca", s az alapanyag hasogatásához használt csiszolt kőbalta is felszínre került. Az ötezernyi „munkaeszköz" között kevés volt a jobb, „művesebb" megmunkálású, a többség durva kőeszköz, vagy „selejt" lehetett, ezért is maradt a „műhelyben", készítői ezért nem vitték magukkal. Amikor az ásatok az eszköz- és törmelékanyagot eltakarították, igazi meglepetés várta őket. „Hatalmas kövekkel körülrakott és ülőpaddal ellátott mélyedés tárult fel a csákány nyomán. A padok között ...ezer meg ezer kőeszköz feküdt, mindegyik az emberi kéz kétségtelen megmunkálásának jeleivel. Az ősember itt dolgozta ki kagylóstörésű kovából és obszidiánból gondosan pattingatva kőeszközeit, úgy, hogy a kőzetekre alkalmazott ütések által azokból addig tördelt szilánkokat, míg az eszközök a kívánt formát el nem nyerték." A lelet rendkívülisége, az előfordulás különlegessége abban van, hogy a mélységben előforduló őskori kultúrára a későbbi korban „rátelepedett" az újkőkor embere. Tehát olyan rétegek vannak egymáson, amelyeket későbbi földmozgások (esőzések után bekövetkezett elcsúszások) „toltak" egymásra. Egyszerűen: különböző korú kultúrrétegek emlékanyagát találták meg egymás fölött. Az ásatás bebizonyította azt is, hogy a telep a Bükkben lakó ősember szerszámkő-készítő