Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
tos tervek, fantasztikus elgondolások születtek meg és maradtak örökké tervek és elgondolások. Ma van ennél száz és fontosabb feladatunk, átfogó nagy rendezésre nem számíthatunk. ...De érthetetlen, hogy a nagy szeretettel ültetett, sokat ígérő kis fenyves elpusztul a dudva, a bodza miatt. A közbiztonság, különösen a Danyi-felé ma sem a legjobb, rendes ember nem szívesen menekül a város zajából, a napi gondok elől a kanyargós sétányokra." A második világháború évei, de az azt követő évek sem kedveztek az Avas-kultusz újjáélesztéséhez. Az északi lejtő, a városra néző oldal „fundamentálisan" nem volt megváltoztatható, annál inkább felvetődött a déli, Tapolca, illetve az épülő Egyetemváros felé néző részének hasznosítása. Erre a részre 1953-ban tervpályázatot írtak ki, de az eredménytelenül zárult. 1961-ben aztán a Magyar Nemzet című napilap tudatta az országgal, hogy „Modern Miskolc az Avason", mármint „Az Avas elkerülhetetlenül szerves lakóterületévé válik a fejlődő városnak, de több annál. Ott helyezkednek majd el a városbelső jelentős zöldterületei, park, illetve kultúrparkja, vagy parkerdő, séta és kilátóútjával, az idegenforgalom részére autóúttal, melynek szomszédságában kilátó, vendéglő, eszpresszó, cukrászda és szálloda úgy telepíthető, hogy szomszédságában az igényelt parkolóhelyek a szükségleteket kielégítsék." Horváth Béla az Avas jövőjéről 1961ben írt tanulmányában megfogalmazza, hogy Miskolc Város Tanácsa 1960-ban pályázatot írt ki az Avas, illetve a „tervezési terület" (kb. 370 hektár) beépítésére. A pályázat előírta „10.000 lakás elhelyezését a típustervezés és daruzás legmesszebbmenő alkalmazhatóságával», közlekedési hálózat kidolgozását, a déli tehermentesítő út és a Nagyváthy utcai csomópont összekötését, az Avas körvonalának kiképzését és több minden mást." A megadott lakásszám felépítésére, illetve a „feladat megoldására" 15-20 évet terveztek. Az északi és északkeleti Avas-oldal további sorsa, rehabilitációja és beépítési lehetőségeinek vizsgálata nem szerepelt a tervekben. (Következésképpen az ismert és nyilvánosságra is hozott tervek egyike sem foglalkozott az Avas „város felőli" oldalával.) A lakótelep építésével kapcsolatosan egyetlen más építészeti téma vetődött fel, ez pedig „a kilátó, mint idegenforgalmi attrakció" kérdése. (A benyújtott és nyilvánosságra hozott, megvalósításra érdemesnek minősített tervekről a kilátók kapcsán majd szólunk. De az Avas akkori beépítésével kapcsolatban meg kell említenünk egy olyan dilemmát, amely nyomtatásban is megjelent. Ez pedig - a kilátóhoz kötődve - a következőképpen hangzott: „...vajon évtizedek múlva, ha a város munkánk révén elnyeri új arculatát - írja Horváth Béla - nem áll-e elő fordított helyzet. Mennyire és meddig szabad a jövőbe tekinteni és előremutatót alkotni.") Az Avas 1960-as években elkezdett, több ütemben történő beépítésének ez egy sarkalatos, általánosítható dilemmája. Mindenesetre az Avas déli részének beépítése, az „Avas városrész" gondjai és az Avas északi, északkeleti problémái az Avas egészét is megfelezték, hiszen mindkét kérdéscsoport másféle reagálást igényelt. Az utóbbi években mind többször kapott teret a sajtó hasábjain, de a városi önkormányzatban is a „történelmi Avas" védelme, majd megújítása. Az idézett példák közül az egyik 1998 végén jelent meg, s lényege a következő: „A történelmi Avas sorainak, utcáinak védetté nyilvánítását kezdeményezte a Városházán a helyi polgárok egy csoportja. Elképzelésük szerint így lehetne elejét venni a város jelképének számító hegy további
