Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

LILLAFÜRED

Az Anna-barlang a Palota-szálló felépítése után, a „nagy" vízeséssel, 1937. Kétségtelen, hogy a barlangok közül a Szeleta állt a turisztika középpontjában. A kalauz fontos információként közli, hogy „a barlang kerítéssel van elzárva, kulcsa pedig az erdőgondnokságnál áll. Az egész barlang egy óriási terem, jelentéktelen kis mellékágakkal. A barlang igazi folytatását ma még hatalmas lerakódás és földtömeg zárja el." Mint létező, de nem látogatható barlangokat említik meg a Kecskelyuk és a Büdöspest barlangokat. A „múltidéző útikalauzokat" azért vettem számba, hogy érzékelhető legyen: valamennyi ma ismert barlang az idegenforgalom fellendülésével a turisták és látogatók „célpontja" lett, de a tudományos kutatás a barlangokban máskor és másképpen kezdődött, sőt jelenleg is folyik. Az eddig megismert, s feltárt barlangok közül csak kevés járható. A látogatható barlangok közül legkorábbi feltárású a Szent István-barlang. Az első bejárása 1913-ban volt, s a nagyközönség számára 1931-ben nyitották meg. Hossza 710 méter. A látványos, oszlopoktól, függő- és álló cseppkövektől, cseppkő-lefolyásoktól ékes barlang nemcsak élményt jelent a látogató számára, hanem gyógyulást is kínál az asztmatikus betegségek ellen. Az Anna-barlangot korábban,