Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

adása volt. (Egyik sem létezik már eredeti formá­jában!) Tíz év elteltével a medence fenekét 36 000 téglával burkolták ki, hogy így mentesítsék a be­iszapolódástól. 1935-ben elkerülhetetlenné vált a bővítés, de ez csak a munkácsi gör. kat. püspök­séggel való egyezkedés, vétel útján történhetett. 1937-ben történt meg a vásárlás, s ekkor jelentős összeget fordítottak a Tavi-fürdő, az 50 méteres sportuszoda és kabinjainak építésére. Érzékelhetően kialakult egy összetett rend­szer: a vízmű, a fürdők, a csónakázótó és a strand­medencék. Ezek össze voltak egymással kapcsol­va, s a bővítések szükségessé tették a vízrajzi vi­szonyok rendezését „Mivel a strand a csónaká­zótóból kapta a vizet, el kellett különíteni a fel­színi vizek gyűjtőrendszerét a forrásvizektől - ír­ja Major Máté Tapolca szakavatott építészkuta­tója. Ezért a Hejőbe, ill. a csónakázótóba torkolló felszíni vizek számára új medret létesítettek. Ez már felvette a csónakázó és a strandmedencék felesleges vizét is. Az 1930-as évek végére megte­remtődött minden lehetősége annak, hogy a strandmedencék igény szerint bővíthetők legye­nek, így látjuk napjainkban a kellemes természeti környezetben elhelyezkedő strandot, feszített tükrű 50 méteres úszómedencéjével és száz mé­teres nagymedencéjével. S megtalálhatók a szár­mazás és kikapcsolódás kellékei: a csúszda, ba­zárok, étkezőhelyek. Az utóbbi idők létesítménye - s egyben a strand kibővített - a gyermek strandrész kialakítása volt, amelyet az úton át­ívelő fahídon lehet megközelíteni. Az „új" két medencés, fürdőkabinos, gyermekcsúszdás strandfürdő, 1993.

Next

/
Oldalképek
Tartalom