Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Tapolca 1905 körül központjává kívánta alakítani. Ebbe a gondolatkörbe illeszkedett az Avas elsődleges látványnyá fejlesztése a kilátóval, a szabadtéri színpaddal, az Erzsébet térről indítani tervezett fogaskerekűvel, a Hősök emlékművének megalkotásával, s a domb egészének állandó kirándulóhellyé tételével. Tapolca fejlesztése mellett az idegenforgalmi látvány harmadik tervezett pillére Lillafüred volt. Nem véletlen, hogy 1933-1940 között Lillafüredi Fürdőújság, 1933-1940 között pedig Tapolcai Fürdőújság cím alatt szezonális lapok jelentek meg. Előbbi a Bükk kultúráját és fürdőit propagáló képes szemle volt, míg utóbbi a fürdőélet eseményei, pletykái, színes történetei mellett az üdülőtelep kialakulásának kérdéseivel foglalkozott. 1934-ben Miskolctapolcát hivatalosan is üdülőhellyé minősítették. Ez az „átminősítés'' látványosan érzékelhetővé vált, hiszen rövid idő alatt villák, panziók, vendéglátóhelyek épültek. Minden fejlődés, fejlesztés középpontjában a gyógyvíz állt, ez a természeti kincs lett az események mozgatórugója.