Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

A barlang- és tavi fürdők, a strandok története Az apátok - az uralkodó kegye folytán - gyakorta váltották egymást a tapolcai javadalomban. 1837-ben például Popovics Vazul lett az új apát, s ilyenkor természetes volt az, hogy számbavették az uradalmat. Pontos összeírást készítettek az ingó és ingatlan vagyon állapotáról. Az ő munkálkodása idejéről jegyezték fel, hogy a „kisszerű és silány tapolcai fürdőépület jobb karba helyeztetett és több épületekkel szaporíttatott." Ezt követően egy geográfiai leírás Fényes Elek tollából (1844) a tapolcai fürdő első reklámjának tekinthető. Az igazi reklámot természetesen a sajtó jelentette. A két részből álló fürdőintézetet, amely a fedett, belső fürdőből és a szabad ég alatt lévő forrásból állt, s előbbi „a tehetősebbek által használtatott" utóbbi pedig a „köznép" igényeit elégítette ki, 1869-ben a Vasárnapi Újság a következőképpen mutatta be „magyar hon" számára. „A miskolczi Tapolczán a források, melyeknek a fele hév, fele pedig jéghideg, oly számmal buzognak fel a sziklaoldal lejtős részein, hogy perczenkinti víztartalmuk 15 akóra becsülhető. Közülük azok, melynek közvetlen a hegytövében fakadva, 2427 °R. hőmérsékletűek, nagy tükörfürdőkké alakított szobákba vannak bevezetve, míg a többi 10-15 hőfokú források vizei csak a szabad ég alatt vannak tavakká összegyűlve; s ép ezek kölcsönzik Tapolczának legfőbb kellemét, mert e mindenütt sistergő és fortyogó tavak, mint megannyi kis óczeánok, vagy szűkebb hegyekre összeszorult patakok és folyók környezvén a hajlongó égerek árnyába rejtett apró parti szárazföldeket, az egész hegymedenczét oly valami kedves kis mulatóhellyé varázsolják, a minőkben még természeti szépségekben gazdag hazánk sem bővelkedik felettébb... E vizeknek, kivált a külső, szabad ég alatti ún. köszvényes fürdőknek gyógyerejéről igen sokat tart a vidéki nép s kétségkívül egész sajátságos természetéért elsőrendű gyógyvizeink közé tartozik a miskolcz-tapolczai víz." Ezek az épületek kielégítették az ekkor még főleg miskolci és a szűkebb környék polgárainak igényét. De nem sokáig, mert a 20. század első évtizedétől érzékelhetően elkezdődött Tapolca igazi fejlődése. Ennek egyik „hírnökével" találkozunk a Borsodmegyei Lapok 1896. május 24-ei számában. A városi közélet egyik ismerős egyénisége, Ixel Soma írta le élményeit, benyomásait Tapolcáról. „Ha a hídon áthaladunk, balra egy kis kert forma köszönt bennünket, tele szép virágokkal. A régi étkező tér, mely közvetlen a fürdőző közönségnek úgyszólván orra előtt kedveskedett és viszont az étkező kioszk, a fürdőszobák párájából is juttatott - eltűnt régi dísztelen helyéről és átment a »Margit-lak« elé, parkszerűen és ékesen berácsozva, virágágyakkal ellátva és így esős időben biztos menedékül szolgáló, de jó üde légáramlattal bíró fedett helyre, mely kellő számú asztallal és székkel van berendezve. Közvetlen a fürdőszobák előtt, melyek száma immár nyolcra emelkedett, egy, szinte parkszerű tér lep meg bennünket, mely a » temetkezési lóczákra« emlékeztető néhány pad helyett, néhány modern és akármely sétatérre beillő szép ülő-lóczákkal