Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

Laczi-pecsenyére" összefüggésben találkozunk vele. Ehhez képest korai az a levél, amelyet a miskolci pecsenyesütők 1836-ban írtak Borsod vármegye alispánjához. Ebben előadják, hogy „ember emlékezet" óta a pecsenyések és a kenyeresek egymás mellett árulhattak, ennek megváltoztatása elképzelhetetlen, mert az tönkremenésüket vonná maga után. „A Piaczi rendelkezésbe - írják - ember emlékezet óta mindenkor a fehér kenyeresek mellé rendeltettünk, minthogy a petsenye sütés a kenyér árulástól el választhatatlan. ...Tisza Antal gyógyszer áros Úr kívánságára onnen el hajtattunk, s a Tekintetes Camerális Prefektus Úr háza eleibe rakattunk le ...esedezünk, hogy méltó tekintetbe vévén azt, hogy a mai áruló hellyünk a' fehér kenyeresek árulóhelyétől távol nem lehetvén, különben tetemes kárt vallani kéntelenítetünk, ...állandó helyet a fehér kenyeresek áruló hellyéhez ki rendelni, s állandóvá A miskolci pék egylet pecsétje, 1855 tétetni, s ez által minket élelmünk keresésébe a károsodástól meg menteni méltóztasson..." A diósgyőri koronauradalom prefektusa a kérést indokoltnak találhatta, csakúgy mint Miskolc városa, mert amikor a piacrendőri szabályokat először 1868-ban elfogadták, majd rendre módosították, a pecsenyesütők és a kenyérárusok egymás közelében maradhattak. S ez mindaddig így maradt, amíg valakik rá nem jöttek arra, hogy minden probléma megoldható, ha a pecsenyeárus egyben kenyeret is árul. Ehhez persze az kellett, hogy a város főutcája megszűnjön egyben a heti piacok színtere is lenni. S ezt az ötletet már csak az italféleségek értékesítésével, „egy helybe vonásával" kellett fejleszteni, s máris eljutottunk a 20. század közepének Búza téri, piaci pecsenyehús- és egyéb húsféleségek árusításáig, egyben a régi vásári hangulat egyik fontos velejárója, a hagyományos lacikonyha megszűnéséig. A régi Miskolcról szóló leírásokban - függetlenül azok műfajától - a városlakó közönség, a városi lét sajátosságainál (és nem a táji-földrajzi környezet megítélésénél, az ebből adódó előnyök kihasználásánál) még szó esik a vizek gazdag állatvilágáról, a pisztráng, a csík és a rák táplálkozásban betöltött szerepéről, s elsősorban a táplálkozástól elválaszthatatlan borfogyasztásról. Bél Mátyás szerint a bor a városnak jó hírnevet szerzett nemcsak magyarhonban, hanem külföldön is. A miskolci bort „a lengyelek igen kedvelik, mint az itteniek állítják. Aztán a szepesieket dicsérik, mint akik a kiváló termést elviszik. Nem kevés miskolci bor kel el a bányavárosokban, különösen a besztercebányaiak vásárolják és isszák szívesen. Sokfelé nagy a becsülete..." Benkő Sámuel tudományos szakszerűséggel közelíti meg ugyanezt a témát. Miskolcon nagyon sok szőlőfajtát ismernek, nagyon sok