Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Tapo Ica i fürdő „ ős tö rtén et Ősidők óta buzog Tapolca meleg vize, s mondhatnánk azt, hogy minden lényeges történésnek ez a víz volt az oka. Annak is, hogy itt telepedtek meg a Benedek-rendi szerzetesek, s létrehoztak egy virágzó kultúrát, de annak is, hogy több évszázados tevékenységük építészeti emlékei - valószínű egy mocsarasodási folyamat eredményeként - szinte nyomtalanul eltűntek. Egyes leírások szerint a 16. században törökök is használták, majd később az itt megforduló császári csapatok éppen úgy, mint egy évszázaddal később a soknemzetiségű, de magukat görögnek nevező kereskedők. A bőven folyó vizet a szomszéd települések asszonyai mosásra éppenúgy használták, mint köszvényük és más betegségeik gyógyítására. A 20. században pedig Miskolc vízellátásának meghatározó mennyiségét a tapolcai vízművek adja. Az 1906-ban megkezdett víznyerő hely kialakítására ma is emlékeztet az „olasz kút" elnevezés. Az itt folyó munkálatok 1913-ban vezettek a város vízellátó hálózatának üzembe helyezéséhez. Miskolc város vízellátásában meghatározó volt az a megállapodás, amelyet 1908-ban írt alá Miskolc város polgármestere és a munkácsi püspök, aki egyben tapolcai apát is volt. A levéltár őrizetében lévő, s színes térképmelléklettel ellátott dokumentumot Szentpáli István és Jinczák Gyula írták alá, s ezzel a munkácsi püspökség tulajdonából Miskolc 48 kataszteri hold területhez jutott. A térkép feltünteti a források vizét megtartó tavakat, az elvezető Hejő medreket és csatornákat, valamint a zárt és nyitott fürdőket, valamennyi ezekhez kapcsolódó építményekkel. A térkép egyben mutatja a tó környékének „laza" beépítettségét, azt az állapotot, amelyből néhány évtized múlva kialakul a közelmúlt, vagy napjaink túlzsúfolt építészeti képe, a sokak által kritizált településszerkezet. A századforduló állapotát rögzítő térképről könnyű visszaidézni a 18. század eleji állapotokat, amelyek rekonstruálásában a fennmaradt iratok, levéltári dokumentumok nem kis menvnyiségben állnak rendelkezésünkre. A források táplálta fürdővel kapcsolatos legkorábbi dokumentumunk 1711-ből való. Ekkor Kollonich Zsigmond váci püspök, egyben tapolcai apát levélben hívja fel a vármegye figyelmét a fürdő állapotára, s a rendbetételére ajánlja a közelben táborozó császári katonák de Siking névre hallgató tábornokát. A latin szövegnek idézésre méltó a magyar fordítása, amely Tóth Péter levéltáros tollából származik: „Néhányaknak a folyamodványára és tájékoztatására tekintettel arra vagyok indíttatva, hogy mindenekelőtt ennek a tekintetes vármegyének - amelynek magam is tagja vagyok - a figyelmébe ajánljam a tapolcai fürdőt már csak a közjó és a jótékonyság miatt is; mely dologra úgy kell alkalmassá tenni, hogy egyrészt a hideg vizű patakokat el kell vezetni onnan, másrészt pedig valamely házakat kell építeni mindazoknak a nagyobb kényelméhez és használatára, akik hosszabb időt szándékoznak ott tölteni. Ettől a céltól nemrégen magammal