Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

tások sem vezettek eredményre, s aligha reménykedhetünk kiegészítő, vagy hézagpótló anyag felbukkanásában. 1422-1526 között Sörösnek nyolc évszámhoz köthető adata van! Mindössze egy a 18. század eleji, de dátum nélküli oklevél, amely az apátság dézsmajogának vizsgálata során készült - említi, hogy az apátság a tizedet alapítása óta, a kilencedet pedig Lajos király rendeltétől kezdve, tehát 1351-től szedik és kapják. Az apátság az összeírásból kitetszően a jövedelmek birtokában volt 1526-ig, ameddig „az egyház virágjában volt". 1526-tól az apátság történetében és környezetéhez való viszonyában új időszak kezdődik. Korábban ui. a kegyúri jogokat a király gyakorolta, az apátot pedig a pápa nevezte ki. A16. század elejéig az apátok a szerzetesek közül kerültek ki (tehát rendtagok voltak) első esetben(?) Oláh Miklós személyében került az apátság élére világi pap. Kinevezését Mária királynőtől, Diósgyőr birtokosától kapta, még 1526 előtt. (Mária 1522-1526 között birtokosa Diósgyőrnek, így kegyura az apátságnak is.) A mohácsi csatavesztést követően Oláh Miklós a csatában meghalt II. Lajos feleségével Máriával, mint udvari kancellárja Belgiumba menekült. így 1526-ot követően gyakorlatilag nincs kegyura, és helybeli, ill. helyben lakó apátja Tapolcának. Ezt a helyzetet tovább rontja a Szapolyai János és I. Ferdinánd között kialakuló versengés a királyságért. Szapolyai teljhatalmú embere Martinuzzi Fráter György volt, aki a sajóládi kolostorból került az ország vezetésére. Mivel Oláh Miklós levele Pemfflinger Sebestyén Borsod megyei főispánnak a tapolcai apátság ügyeljen Előbbi levelemben kissé bővebben írtam, most rövidebbre fogom a szót. A királynő - isten kegyelméből - viszszanyerte régi egészségét, ami, remélem, most már tartós lesz, ha ezentúl mérsékeli lovaglási szenvedélyét. Tudom, hogy gondod van a tapolcai apátság és a miskolci plébánia védelmére és felügyeletére, ezért ez ügyben nem kell Téged sokat zaklatnom, ugyanis nem kételkedem abban, hogy mindent megteszel, ami csak lehetséges és ami úgy látszik, hogy a javamat fogja szolgálni; első sorban azonban azt kérem Tőled, légy azon, hogy az isteni szolgálat mulasztást ne szenvedjen. Ha az a szentségtörő a monostort lerombolta, azok a szerzetesek, akiket időközben szolgálatba állítasz, addig, amíg a monostor körül a lakóépületek elkészülnek, a papi teendőket a miskolci egyMzközség templomában végezhetik, (amint legutóbbi levelemben erről bővebben is írtam Neked.) Azután kérlek, állíts oda a nevemben egy megbízltató embert, aki neked tetszik, aki elszámolási kötelezettség mellett élvezi az apátság jövedelmeit, s amelyekből addig is, amíg innen kimozdidni nem tudok, állítasd helyre a monostor romos épületrészeit is. A miskolci helyettes lelkész sohasem ír semmit; azt kérném tőle, hogy végre valaliára ne csak írjon, lianem arról is számoljon be, hogyan állnak az ottani dolgaim. Kérlek Téged, hogy a nevemben is nógasd őt ebben az ügyben. Itt lévő barátaid mind jól vannak. Élj Te is boldogul kedves feleségeddel és szeretetre méltó gyermekeiddel. Brüsszel, 1533. június 15-én. (Latin szövege: Szendrei János III. kötet. Oklevéltár 112. levél 180-191. pp. Fordította: Dr. Huszti Vilmos)