Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

A partfalak közé szorított Szinva, „változatlan" háttérrel, 1970. k. kialakításában igen kellemes eszköz lehetne, ha vize nem lenne olyan bűzös és szennyezett. Tehát a Szinva-patak rendezésében jelentős súllyal kell hogy szerepeljen vizének szennytelenítése..." Tehát a kardinális kérdés a szennyezett Szinva vizének elvezetése, vagy legalábbis a belvárosban „láthatatlanná" tétele volt. Egy évtized múlva a Bartók tértől kiindulva a lefedési munkálatok elkezdődtek, míg a Szinva lejjebbi szakaszán új támfalak közé terelték a patakot. 1974-ben a köznapi ember erről a következőket tudhatta: „1959ben kezdték meg a Szinva szabályozását, s hogy pontosan mikor fejeződik be, azt ma még nem lehet biztosan tudni." A munkálatok az akkori téglaépületes városi rendőrkapitányság és a villanyrendőr közötti szakaszon folytak, ahol átlagosan 5-6, néhol 7-8 méter magas gátakat építettek. A folyómedret keskenyítették és mélyítették, s ez megkívánta, hogy a támfal alja 1,8-2 méter széles legyen, de a járdaszinten is 60 cm-es terméskőfalat építettek. Napjainkban ez az egyik rendezett, nyitott szakasza a Szinvának, ahol a folyómeder bal oldalán sétáló utca (inkább járda) van, míg a jobb oldalán parkoló működik. Ez le-