Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

A város történetéből tudjuk, hogy a terv nem valósult meg, s ennek csupán egyik, de nem elhanyagolható oka volt az a néhány évig tartó építési láz, amely a századfordulót jellemezte. 1913-ban egy újabb, s jelentős árvíz ismét a Szinva szabályozására irányította a figyelmet. A Rozsnyay Kálmán által készített terv nemcsak műszaki és pénzügyi szempontból kimunkált és megalapozott, hanem figyelmet érdemel történelmi áttekintése, és állapotrögzítése miatt is. Eszerint „A Szinva vízfolyás Miskolc várost és határát kelet-nyugati irányban szeli át, befogadója a Sajó folyó és vízgyűjtő területe a Bükk hegység keleti lejtőin terül el, mely kincstári erdőség. Ezen vízfolyás árvizei rohamos természetűek és rövid tartalmúak, tekintettel a meder nagy esésére és a vízgyűjtő terület hegyes, nagy részben dombos jellegére. Az 1878-iki árvíz katasztrófa Miskolc városának nagy részét romba döntötte, s ennek hatás alatt a nagy árvíz után a városban lévő mederszakasz szabályozva lett, a malomgátak pedig eltávolíttattak a malmokkal együtt a beltelkek között. Szabályozva lett továbbá a 80-as és 90-es években a torkolati szakasz is, többé kevésbé a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár területén a meder Diósgyőr község határában. ...A jelenlegi szabályozási terv felöleli 2400 méter hosszú mederszakasz végleges szabályozását, teljes árvédelmi biztonsággal, a rajta lévő malomgát rendezésével, illetve szükség esetén megszüntetésével", az eddig szabályozatlan Szinva folyó medrének Miskolc város felső határában. (A rendezés tehát a Szinva városon kívüli jelentő szakaszára terjedt ki, hiszen a Szinva-völgy teljes hossza az Ó-Massa fölötti és a Felsőhámor fölötti forrásoktól a Sajóig 26 km.) A háború megakadályozta a terv végrehajtását, azt követően pedig a Szinva 19. század végén Az avasi torony és a Szinva meder, 1921. elképzelt rendezésének nem volt igazán helye sem a Nagy-Miskolc koncepció megvalósításában, sem pedig 1925-1928 között kapott amerikai, ún. Speyer-bankkölcsön felhasználásában, így a Szent Anna templomtól a Telegdi utcai zsidó-fürdőig, azaz a Belegrád szigetig a Szinva a 20. század első felében megőrizte a múlt század végi, malmoktól ugyan mentes, de gazdasági építményekkel, sőt lakásfalakkal, vagy tűzfalakkal „terhelt" medrét. Ennek egy nagyon szép ábrázolása látható Bartus Ödön 1921-ben készült akvarelljén. A templom és harangtorony alatt az utcakép őrzi a hagyományos telekalakítást, ahol