Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

helyéből, elrendezéséből következtettünk rá, hol is buzgott egykor az időközben elapadt forrás. De az a fő, hogy megtaláltuk, feltártuk a maradványokat és a hajdani dísztelen kis épület helyén elkészülhetett terveim alapján a kút, úgy ahogy most látható." 1996 augusztusában megtörtént az impozáns kivitelezésű új „Jézus kútja" felavatása. Az „új"-sága abban is megmutatkozik, hogy az eredeti forrás már nem volt feltárható, s mivel fontos volt, hogy a kút vize iható legyen, így az eredeti helyén felállított új kútból vezetékes víz csordogál. A rendezett környezet (is) lehetővé teszi, hogy az ekkor felszentelt kút a Szent Anna templom gyülekezetének ismét úti célja legyen búcsújárások alkalmával. A kúton elhelyezett öntvény táblán az alábbi szöveg olvasható: „Az egykori forrás a legenda szerint Jézus / emlékét idézi. A város e legtisztább kútjából / az 1600-as évektől három évszázadon át / gyógy- és ivóvizet merített a vándor és a helybéli polgár. / Az emléket a honfoglalás 1100. évében / állítatta Miskolc városa. / Diósgyőri Öntöde. * * * Az Avas egykori életének vannak (voltak) olyan emlékei, amelyeket jobb ha csak a történetírás őriz és nem a hétköznapok embere éli át. Voltak viszont, s nem is kis számban olyan építészeti emlékek, amelyek megőrzése, megtartása mindenképpen szükséges lett volna. „Eltűnésüknek" egyik oka az Avas déli részének lakótelepi beépítése, a másik egyszerűbb az emberi vandalizmus elleni védtelenség, vagy védhetetlenség. Ma már csak néhány fotó idézi a zsidó temető alatti rész, a Danyi-völgy barlanglakásait. Keletkezésük és egyedi használatuk ősidőkre nyúlik vissza, de a tufába vájt pincék lakóhellyé való átalakítása a 20. század „szüleménye". Az 1920-1930-as években félszáznál több barlangban 250-300 ember húzta meg magát, tengette életét. Az alsóborsodi települések barlanglakásait „Abeszszíniának" nevezték, s néprajzi kutatás tárgyát is képezték. Az avasi barlangok „miskolci abesszínia" néven váltak hírhedtté. Halmay Béla polgármester 1936-ban a város közgyűlésével fogadtatta el a felszámolás, kitelepítés, új lakáshoz juttatás és a pincék betömésének programját. „Lehetetlen ugyanis, hogy 1936-ban Miskolctól alig néhány száz méterre egész sor család lakjon föld alatti barlangokban, elzárva minden városi jótékonyságtól, egészségvédelemtől és a legelemibb kultúrától." Hiába voltak a rendszeres razziák, kitelepítési kísérletek, a háborús évek nemhogy csökkentették, hanem növelték az itt élő, faluról beszivárgó gyári munkások, vagy munkanélküliek számát. Nem ismerek olyan statisztikát, amely évhez kötötten fogalmazná meg, hogy mikor költöztették ki az utolsó barlanglakót, de - saját ismereteimet alapul véve - még az 1960-as években is éltek családok barlanglakásokban. (Ez egyidőben történt azzal, amikor az Avas I. ütem építkezései elkezdődtek.) Miskolc egyik idegenforgalmi látványossága volt az a néhány villa, amely az Avas-tetőn, vagy az Avas felső teraszain - a szőlők kiirtása után épült. Az első világháború előtt már forgalomban volt olyan képeslap amely a következő feliratot viselte: Pfliegler fivérek nyaralói az Avastetőn. Pfliegler J. Ferenc önéletírásában (amelyben a képeslap és a villák felépülésük utáni állapotukban láthatók mellékletként) megjegyzi, hogy: 1912. Berti és Imre villaépítése az Avason. A villák tu-