Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
írója, aki a Mindszent u. 12. számú házban lakott (helyén, a Papszer és Rákóczi utcák találkozásánál az 1940-es években készült többemeletes bérház áll.) 1927. november 25-én két rövid távirat érkezett Miskolc város polgármesteréhez, Hodobay Sándorhoz, amely tudatta, hogy a „mindszenti" előnévvel nemességet kapott tudós, akadémikus Budapesten elhunyt. Halála váratlan volt, hiszen ezt két héttel megelőzően még Miskolcon járt, itt ünnepelték ötven éves írói jubileumát. Számosan elkísérték a fővárosból, s bár idejének túlnyomó részét ott töltötte, mindvégig büszke volt miskolciságára. Néhány nappal halálát követően a város közgyűlése jegyzőkönyvben örökítette meg a tudós emlékét. Temetése Budapesten volt (a Kerepesi úti temető 51. parcellájának 1-71. számú sírhelyén), végakaratáról mégis egyik „kollégája" visszaemlékezéséből szerzünk tudomást. „Utolsó napján hozzám írt hosszú levelében már ágya fölött függő csenszto-horai híres orosz-lengyelországi Mária kegyképét és irodalmi süvegnek nevezett kalapját - amiben miskolci jubileumára utazott - hagyományozta nekem, és arra kért, hogy ágyazzam meg avasalji meleg sírhelyét..." Tóth Kálmán, a jó barát máshol a következőt írja: „Ha meghalok, üzente velem a polgármesternek szeretném, hogyha a szülővárosom adna pihenőhelyet az Avasalján. Már évekkel ezelőtt a Miskolczi Naplóban kértem egy versben a szülőföldemet, hogy adjon nekem egy szerény kis sírhelyet. Álmodhatom-e a szép avasi temetőről, ott, ahol gyermekkoromban is a sírokat kutattam?!" Szendrei Jánosnak végülis nem teljesült a végrendelete, nem került „haza" az avasi domboldalba. De mert nemcsak a történelmet, hanem az akkori jelent is jól ismerte, az emberi természetet és a „hivatali mentalitást" is, úgy fogalmazott, hogy senki számára ne okozzon tehertételt. „Ha meghalok és nem temetnek el az Avas tövében, vegyetek egy kapavágást a hazai televényből és a szülőházam régi ablaka alól, szórjatok egy rögét szemfedélként a homlokon fölé..." Tóth Kálmán úgy teljesítette be a végrendeletet, hogy Palóczy László, Szemere Bertalan és Horváth Lajos sírhantjáról is vett egy „marék" földet, s ezzel a feje alatt temették el Miskolc monográfusát 73 évvel ezelőtt. A temetés után elhatározták, hogy „kitüntetésektől ékeskedő arcképét" megfestetik a város díszterme számára. A Mindszent utcai házára pedig elkészítették az emléktábla alábbi szövegét: „Itt született és itt élte boldog gyermekéveit a kedves emlékű szülői házban: mindszenti dr. Szendrey János, a Magyar Tud. és a Szent István akadémia tagja, Miskolc város történetírója, a magyar hadtörténeti irodalom kiváló művelője. Szelleme a történelem lelkében él, s csillaga az Avas alján őrködik! (1927)." Nem tudni, hogy elkészült-e valamikoris az emléktábla, de azt hiszem, hogy nem. A szülőház lebontásakor ugyanis valakinek biztos eszébe jutott volna annak múzeumi elhelyezése. * * * Az Avasalja papszeri páros számozású oldalán szinte minden telek és ház jeles személyeket, történelmet idéz. Itt rövid felsorolásra van lehetőség abban a reményben, hogy egyszer részletesebb, elemző módon sikerül visszatérni a Papszer építészeti képére, annak alakulására. Figyelmet igényel a Papszer 24. számú épület, amely jelenlegi formáját és utcai homlokzatát 1910-ben nyerte el. A 20. századi tulajdonosokról - önkényesen - Kiss-Szakonyi-Axmann-háznak lehet nevezni. Itt élt a rajztanár Kiss Lajos, aki
