Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Az Avas, mint kirándulóhely, városi liget, a turizmus célja Az Avas-rendezés meghatározó egyénisége, élharcosa a 20. század első felében Túry József volt, aki a város szülöttjeként 1864-1932 között élt, de nem Miskolcon hunyt el. Részben rá emlékezve látogatott Magyarországra és Miskolcra 1986-ban az Egyesült Államokban élő keramikusművész leszármazott fia és unokája. Az 19011992 között élt, s magát a Túry-család negyedik generációja képviselőjeként megjelölő leszármazott régi emlékeit és új fényképfelvételeit is Miskolcra hagyta. (Haláláról csak később 1993 után értesültünk egy levélből, s a mellékelt néhány dokumentumból.) Az „avasrendező" fia végigjárva az Avast, azonosított régi fényképfelvételeket és képeslapokat, elkészítette azok mai állapotát dokumentáló fotóit, s édesapjáról az alábbi visszaemlékező szöveget hagyta itt. „Túry József az akkori városi tűzoltóparancsnok néhány matyó napszámossal kiirtatta a vad, töviskes bozótokat, s megnyitotta a kilátást a város és a távolabbi tájak felé. A tisztogatást hamarosan követte a parkosítás. Régi pincék kisajátítása, lebontása, betömése után megindult a lépcsőzetes teraszok kiépítése. A teraszokat pirosrózsás lugasokkal díszítették. .. .Az Avas legészakibb homlokának egy szakaszán megjelentek a Bükk bájos, üde hírnökei: a friss fenyőcsemeték. A vígan fejlődő kis fenyves fűszeres gyantaillata már messziről megcirógatta az arramenők orrát. A város népe megértve és megszeretve Túry József kezdeményezését, maga is megmozdult. Társadalmi öszszefogásának eredményeként az Avas még az első világháború előtt kényelmes padokat kapott. Volt köztük oroszlánfejes, betonkönyöklőjű lóca, de volt elmésen megszerkesztett, átbillenthető támlájú pad is. Az elfáradt kirándulók így homlokegyenest szembenéző tájakban gyönyörködhettek. Ugyancsak a város ajándékozta az Avasnak az első lámpaoszlopokat. Egy áldozatkész miskolci család emlékét őrzi a Kühnepihenő, az Avas-gerinc vasgyári irányában egy szőlőköz, a »Palinkas köz« bejáratánál. Masszív műkőlóca, egyike azoknak az emlékeknek, melyeken nehezen fog az idő vasfoga. .. .Nem volt kialakult helyi stílus az Avas rendezésében, de a gondos emberi kéz munkájának eredményeként valami kedves vonzóerő csalogatta fel az embereket." A szubjektívnek tűnő mondatok mindegyike igaz. 1909-től az Avas-rendező Bizottság alelnökeként, majd elnökeként igyekezett Túry József tetszetős és nemcsak látványos, hanem hasznos koncepcióját megvalósítani. Arra törekedett, hogy az Avas-tető közterület legyen, s ezért nélkülözhetetlenné váltak a kisajátítások. A szőlők helyére folyamatosan platók, rózsalugasok kerültek, öszszesen 16 terasz kiképzése valósult meg. A korabeli sajtó szerint „az ő idejében ültették be a hegyet gömbakácfákkal, a déli oldalon jegenyenyár- és jegenyeakác-fákkal, mert ezek a fajták hosszú árnyékot adnak, de lombjuk nem veszi el a kilátást. Terveztek játszótereket, cukrászda építését, katonazenekar működtetését és emlékpadok felállítását kis táblácskákkal, amelyeken az ajándékozók neve szerepelt."