Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Az Avas 20. századi jelképei: a kilátók története Az Avas legfelső platóját a 20. században három - „korspecifikus" - kilátó díszítette. Életük rövidebb-hosszabb időre volt szabott, s a számos terv közül megvalósult jelenlegi már több éve néz a városra, mint két elődje együttvéve. A harmadik kilátó minden bizonnyal avasi jelkép marad a 21. században is. A kilátók megjelenési formájukban és anyagukban egyaránt jellemzőek arra a korra, amelyben tervezőjük és kivitelezőik „megalkották" őket. Az első csak egy konkrét eseménynek kellett hogy megfeleljen, ezért gerendákból ácsolták össze. A második vasbeton vázra épült, de alapvetően deszka borította tölgyfa gerendákból ácsolták. A harmadik különleges elvárásoknak, környezeti mozgásoknak is megfelelő vasbeton, amely faanyagot egyáltalán nem alkalmaz, vagy csak annyit, amennyit az egyes belső terek, falfelületek borítása nélkülözhetetlenül megkívánt. Az első kilátó gondolatát az 1894-ben alakult Borsodi Bükk Egylet fogalmazta meg 1901-ben. Az Avas legszebb platóján szándékoztak felállítani, s az összeg előteremtésére a Népkertben nagy táncmulatságot szerveztek. 1904-ben már úgy folyt a gyűjtés, hogy Rákóczi Ferencnek állítanak emléket a kilátóval. Ez már egybeesett azzal az elképzeléssel, amely Rákóczi (és bujdosó társai) hamvainak hazahozatalát tűzte ki céljául, s az országos ünnepségen kívül helyi megmozdulásokat is feltételezett. A várost - ennek ellenére - felkészületlenül érte Wekerle Sándor miniszterelnök üzenete, amelyben Tarnay Gyula alispánt arról értesítette, hogy a hamvakat szállító vonat október 28-án éjjel Kassára menet Miskolcon is megáll. A helyi lap ezt 1906. szeptember 30-án tette közzé, tehát az esemény megszervezésére már egy hónap sem maradt. Miskolcon a Szemere-szobor avatására készültek, aminek október 2l-re, majd 28-ra tervezett leleplezését emiatt november 3-ra módosították. A hamvak miskolci fogadását, a város és a vármegye résztvételét a kassai szertartáson Gyulai Éva tanulmányából ismerjük. Témánkhoz kapcsolódva figyelmet érdemel az a közlése, amely szerint először az Avas-tetőn felállított Rákóczi-tornyot világították ki több száz mécsessel, majd az Avas több más pontján is fellobbantak az öröm és emlékezés lángjai. A korabeli sajtóra hivatkozva írja, hogy a Rákóczi-toronyból káprázatos tűzijátékot tartottak. A tájékoztatás azt bizonyítja, hogy az Avason, a Horváth-tetőnek nevezett legfelső platón elkészült rövid 2-3 hét alatt a kilátó. Erről egyébként országosan forgalmazott képeslap is megjelent. Ismerünk olyan lapot is, amely az Erzsébet térről mutatja az Avast, látszik rajta a kilátó, de annak mérete és elhelyezése mutatja, hogy belerajzolták a képbe. A kilátóra utaló harmadik különleges dokumentum egy ceruzarajz, amely szignálásából kitetszően 1908ban készült. Bár perspektívája más, mégis - még a kitűzött zászlóban is - nagy hasonlóságot mutat a képeslappal, ill. azokkal az illusztrációkkal, rajzokkal, amelyek eddig más tanulmányokban megjelentek.