Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

cigányokról készített képsorai. Gyűjteményünkben - ti. Herman Ottó Múzeum - őrzünk ezeken kívül néhány ellesett pillanatképet magáról Munkácsy Mihályról is." Az avasi temetőről készülő „temetőkönyv" komoly lehetőséget kínál egy viszonylagos teljességre törekvő anyag megjelentetésére. Addig is utalni szükséges az Avasról megjelent monográfiára, ahol megismerhetjük a miskolci cukrászat megteremtőjének, Adolf Jost mester síremlékét. Ugyancsak itt idézzük emlékezetbe Csöglei Tóth Lajos nyomdász, valamint Butykai József 1848-as főhadnagy minden év március 15-én megkoszorúzott síremlékét. Mindig nemzetiszínű szalag és virág látható azon a szürke márvány síremléken, amelyre a következő szöveget vésték: „Itt nyugszik Tompa Mihály, a költő édesapja. 1792-1859." Emlékezetbe idézzük Eötvös Lajos (1856-1908) síremlékét akinek a Miskolci Önkéntes Tűzoltó Egyesület az alábbi szöveget irattattá sírkövére: „Ha dúlt a bősz elem: erős kar, bátor szív, testvéri szeretet volt jelszavad, s rohanva másként, Te híven betöltéd tisztedet - Jutalmad érte: Bajtársid hálás emlékezete." A temető egyik legnagyobb, legreprezentatívabb régi sírhelye Diószeghy György (1844-1900) Miskolc város főjegyzőjének állít emléket. Azért idézzük mert róla, mint Miskolc város „legrégibb" tisztviselőjéről emlékeztek meg. „Még a hatvanas évek közepén lépett mint köz- és váltóügyvéd a város szolgálatába. Az akkori szervezet szerint esküdtbírója volt Miskolcz város főbírájának. A hetvenes évek elején, a mikor Miskolcz rendezett tanácsú város lett, Diószeghy Györgyöt a közbizalom főjegyzői állásra emelte. Egész életét Miskolcz város szolgálatában töltötte el." (A család egykori lakóháza fogalom Miskolcon, hiszen a mai Erzsébet tér első épülete volt, amely meghatározta a tér arculatának további alakítását. Az épülettel szemben épült fel a Gőzfürdő tömbje.) Itt nyugszik a híres festő, Váncza Mihály, akit 1902-ben temettek el. Leánya Váncza Emma külön fotóműterme Miskolc leghíresebb szalonjai közé tartozott. A nagy fényképészek közül az avasi temető fogadta be Szinay István (1826-1909) földi maradványait is. Szinay sírhelyének megtartása és gondozása azért is fontos lenne, mert nagyon kevés meglévő síremlékről tudunk, amely 1848-as katonáknak ad nyughelyet. (O veressipkás honvéd volt, s számos csatában tüntette ki magát.) A temetőkert térszerű középpontjában helyezték el a gályarabok emlékművét, amely megtekintése mindenki számára több évszázados emléket idéz. A további felsorolások helyett a századforduló sajtójából idézek neveket és sírhelyeket, akik és amelyek azért váltak legendává, mert az azonosításnak (hely-, vagy csontok alapján történő beazonosításnak) már nincsenek lehetőségei. Ezek a példák alátámasztják a ma még meglévő, megtartandó történeti értéket képviselő nevek és síremlékek számbavételét, dokumentálását és a temetőkönyv elkészítését. A miskolci reformátusság és református egyház történetében fontos szerepet töltött be a Négyesi Szepessy-család, különösen Szepessy Zsigmond. „A Szepessyeknek a Szemere obeliszk mellett lévő sírjában (! ma már nincsen meg) fekszik Zsigmond öccse, Péter is, ki Mária Terézia alatt szintén híres insurgens-kapitány (=nemesi felkelő) volt, valamint városunk és megyénk történetében az utolsó pár évszázad alatt jelentékeny szerepet vitt a család több tagja." A Négyesi Szepessyek közül néhányan tehát a templom körül, a domb városra néző részén temetkeztek, azon a helyen porladnak maradványaik, ahol most a Szemeréék és Horváth Lajos síremléke áll.