Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

Szobrok, emléktáblák, köztéri alkotások a Miskolci Egyetem területén (1954-1999) Az egyetem különböző épületeinek díszítése, legyen az homlokzati elem, az épület belső falán, vagy belső terében elhelyezett képzőművészeti alkotás, szerves része volt Janáky István elképzelésének, gondolkodásának. Addig, amíg befolyása volt az egyetem arculatának alakítására, illetve 1966-ban bekövetkezett haláláig igyekezett megvalósítani azokat az elképzeléseit, amelyek már az 1950-es évek elején megfogalmazódtak benne. Terplán Zénó a kollégium külső falán elhelyezett domborművekkel, s Janáky terveivel kapcsolatban a következőket írta: „Janáky István sok képzőművészeti alkotásnak adott helyet terveiben, és - mint egyszer elmondta nekem - a jelenleg élő legjobb hazai képzőművészek alkotásaival szerette volna egyetemünket díszíteni, értékesebbé tenni. Miután megépült a hat diákotthon, még 1954-ben kért tehát témákat az egyetemtől. Az akkor éppen megválasztott Hazafias Népfront bizottság egyetemi tagjai 1954. november 3-ra összeállították a tervezetet. E terv abból indult ki, hogy mindegyik diákotthon a szakma valamely kiválóságáról kapjon nevet (Mikoviny Sámuel, Zsigmondy Vilmos, Kerpely Antal, Széki János, Rejtő Sándor és Bánki Donát), majd e kiválóságokhoz fűzött témát fogalmazott meg." A helyi szakmai, illetve „népfrontos" elképzelés bármennyire is épített a hagyományokra, azt más szempont azonnal keresztülhúzta. A tervező „triumvirátus", Janáky István, Jánosi György és Farkasdy Zoltán a köz épületeket tervező, budapesti székhelyű iroda (KÖZTI) egy 1954 végi ülésén úgy vett részt, hogy a meghívott művészek már kész tervekkel jöttek a tárgyalásra. Az egyetemet ezen az egyeztetésen Sályi István rektor, Terplán Zénó rektorhelyettes, Csépányi Sándor párttitkár és Gerenday Kornél, az egyetem műszaki osztályvezetője képviselte. Tiltakozásuk ellenére a művészek, nevezetesen az Ei-en Pátzay Pál, az E2-ön Medgyessy Ferenc, az E3-on Borsos Miklós, az E4-en Ferenczy Béni, az Es-ön Vilt Tibor és az Eó-on Tar István elképzelései valósultak meg és alkotásaik láthatók napjainkban is. A domborművek 1956 nyarán kerültek helyükre, de azokat a hallgatók körében nem fogadta osztatlan siker és elismerés. Ennek hangot is adtak „A mi egyetemünk" című lap 1956 júniusi számában. A bírálatokra Gerendy Kálmán igyekezett magyarázatot találni. A közel négy és fél évtized alatt megbékélt velük mindenki, alkotóikat sem tudják azonosítani. Mindenesetre azért (is) őrizzük emlékezetünkben őket, mert ezek voltak az egyetem legelső művészeti alkotásai. Az egyetem „első építési periódusa" 1954ben lezárult, a második az 1960-as években vette kezdetét, s ekkortól - mint korábban említés történt róla - Ibos Iván lett az egyetemi beruházási osztály vezetője. Az új tervek környezet-rendezést, s térelemeket, szobrokat is kívántak. így született, illetve került jelenlegi helyére, az Aijelű szárny főbejárata elé Kues Béla szobrászmű-