Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

László záradékával; 10. pont: be nem szállított tárgyak jegyzéke lezárva 60. tétellel (ez a Szeles u. |41. szám) hozzá tartozó, még elintézendőjegyzőkönyvvel; 11. pont: a MOK 274/1952. Ein. Biz. sz. átirata vidéki lakásokról, ehhez mellékelve 1 drb. községnévjegyzék 4 tétellel, hozzátartozó 2 drb. sürgöny és 1 drb. Magyar Közlöny 223237. számig (továbbá) 101 drb. (két csomag) bélyegzett lapocska, műtárgyak foglalásához." A jegyzőkönyv idézett részei arra engednek következtetni, hogy a kitelepítettek és lakásaik, valamint a lakásokban lefoglalt és műtárgyjegyzékben nyilvántartásba vett, majd elszállított és múzeumi felügyelet alá került tárgyak száma többszázas nagyságrendű lehetett. A jegyzőkönyv elkészültét követően néhány héttel Lajos Árpádtól „visszavette" a múzeum irányítását Megay Géza. Ebből a jegyzőkönyvből is kitűnik - hasonlóan az előzőhöz -, hogy kik voltak a múzeum alkalmazottai, milyen volt az a szakszemélyzet, amely a múzeum ügyeit irányította 1952-ben. Lajos Árpád és Megay Géza mellett Bolgár Kálmán és dr. Kazacsay Ferencné segédmuzeológusként, (előbbi néprajzos, utóbbi régész) dolgozott a Herman Ottó Múzeumban. Gáspár Mihály, Gajda Imre, Virág Pál, Ondi János és Baradnay Mária alkalmazott teremőrként, hivatalsegédként és adminisztrátorként dolgoztak, tehát a már Herman Ottó nevét viselő múzeum teljes személyzete 1952 végén 9 fő volt. Megay Gézától 1953. szeptember l-jén vette át a múzeum vezetését Komáromy József. Az ő irányítása alatt elsősorban a szakember garnitúra, az egyes múzeumi szakterületek képviselőinek száma növekedett. 1955-ben néprajzossal, 1956-ban természettudóssal, 1961-től könyvtárossal, 1962-től két régésszel, 1963-ban restaurátorral gyarapodott a múzeum. 1963 végén 7 tudományos munkatársa, s összesen 21 fős összdolgozói létszáma volt az intézménynek. Ilyen létszámmal már lehetett szervezni és tervezni az öt szakgyűjteményben (régészet-numizmatika, néprajz, helytörténet, iparművészet és képzőművészet), valamint a három segédgyűjteményben (könyvtár, dokumentumgyűjtemény és fotótár) folyó munkát. Hagyományosan a régészet-numizmatika volt a legnagyobb gyűjtemény, majd a helytörténet és néprajz közel hasonló nagyságrendet képviselt. A múzeum teljes anyaga 1954-1963 között 48 ezerről 72 ezer darabra növekedett. A múzeumnak volt állandó kiállítása, rendszeresen időszakos kiállítások mutatták be az új kollekciókat, tárgyegyütteseket, 1955-től, majd 1957-től „A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei", és „A Herman Ottó Múzeum Évkönyve" címen tudományos kiadványsorozatot indítottak. * * * A Herman Ottó Múzeum szervezeti rendszerében 1962-1963-ban történtek lényeges változások. A Múzeumok Országos Központja helyett a Művelődésügyi Minisztérium (1962. július 1-től) az intézményt a Megyei Tanács irányítása alá helyezte. így alakult meg a megyei irányítású múzeumi szervezet, amelynek 1963. január 1-től szakmai felügyelete alá sorolták a mezőkövesdi Matyó Múzeumot, a tokaji Helytörténeti Múzeumot és a széphalmi Kazinczy Emlékmúzeumot. 1963-ban a keleméri Tompa Mihály Emlékmúzeum és a hejőkeresztúri Helytörténeti Múzeum is része lett a megyei szervezetnek. A következő lépés a lillafüredi Herman Ottó-ház felújítása, majd Herman Ottó emlékanyagát és a Bükk élővilágát bemutató állandó kiállítás megnyitása