Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

numizmatikai gyűjteménye, a néprajzi és történeti dokumentációs anyag, a könyvtár, a kerámiarestaurátor műhely, s az emeletre az igazgatóság (a pénzügyi és ügyviteli adminisztrációval). A költözés, az új épület birtokbavétele mellett 1973-ban át kellett adni a régi épületet, hogy átépítés, átalakítás után az új kiállítások céljaira szolgálhasson. (Az emelet valamennyi termében és két folyosóján állandó kiállítás, a földszinten 3 helyiségből álló időszakos kiállítási tér készült.) Az új kiállítások megnyitását 1974 októberére lehetett tervezni úgy, hogy a kiállítás tematikáját, forgatókönyvét el kellett készíteni, a szükséges tárgyegyütteseket restaurálni kellett, az elképzelés megvalósításához nélkülözhetetlen tárgyakat, tárgycsoportokat viszont meg kellett vásárolni. Az 1973-as év feladata volt még az addig városi kezelésben lévő Diósgyőri Vármúzeum és a Miskolci Képtár (Kossuth u. 13. sz.) átvételének előkészítése, teljes munkatársi apparátusával és műtárgyegyüttesével. 1974. január 1-től a Herman Ottó Múzeum két épülete, a Diósgyőri Vár és annak kiállításai, valamint a Képtár egyetlen múzeumi egységet képeztek. Az intézmények központja, az Erzsébet tér 3. sz. alatt egyben a megyei múzeumi szervezet, vagy intézményhálózat központja is lett. (A „vidéki gyűjtemények"-et ekkor még a Matyó Múzeum, a Tokaji Múzeum, a Szerencsi Helytörténeti Gyűjtemény, Hejőkeresztúri Helytörténeti Gyűjtemény, valamint a Borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény jelentette.) 1974-ben befejeződött a múzeumi szervezet átalakítása, illetve a miskolci, négy helyen lévő (négy egységből álló) intézményrendszer kialakítása. A négy egységben, valamint a hozzátartozó öt vidéki gyűjteményben összesen 77 fő dolgozott. Tíz volt a tudományos munkatársak száma, 22 pedig a gazdasági, adminisztratív és technikai területeken, munkakörökben dolgozóké. A 10 tudományos szakember közül 9 már a központi egységben végezte munkáját. (Végvári Lajos a Képtárral jött, Kunt Ernő és Veres László pedig tanulmányaik befejezése után Debrecenből - tovább erősítve a „debreceni" vonalat.) A megyei intézményrendszer stabilizálása mellett kialakultak a Herman Ottó Múzeum osztályai és csoportjai. Ezek az évtizedek alatt fejlődött és hagyományos egységekre, gyűjteményekre épülve, mostantól kinevezett, vagy megbízott osztályvezetőkkel stabilizálódtak. így a régészeti osztály vezetését Hellebrandt Magdolna, a néprajzi osztályét Bodó Sándor, a történeti osztályét Dobrossy István, a képzőművészeti osztályét Végvári Lajos látta el. Új egység lett a technikai csoport, amelybe Kováts Tibor irányítása alatt beletartoztak a restaurátorok, s ekkor még egy-egy kiállítás-rendező és fotós. Hasonlóan új egységként szerveződött a közművelődési és propaganda csoport, amelynek vezetője Kunt Ernő lett. A könyvtár - érdekes módon az intézmény alapításától - idegen testként illeszkedett az intézménybe. A század első felében is szerettek volna elődeink a múzeumból független könyvtárat létrehozni. (Erre az 1950-es években sor is került.) Az 1960-as évektől, a saját kiadványok megjelenésétől a cserekapcsolatok révén a múzeumi könyvtár rohamos gyarapodásnak indult. Anyagának leltározását, munkájának szervezését azonban többnyire valamelyik muzeológusra bízták. 1973-tól részfoglalkozású, majd segédkönyvtáros irányította a könyvtárat, főállású vezetője Csák Leventéné személyében csak 1976 végétől lett. Ez az osztályszervezet ma is alapját képezi a múzeum szakmai tevékenységnek. Változás csupán