Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

az illetékeseket, hogy ismét megfontolás tárgyává tegyék egy múzeum létesítésének ügyét." A kárfelmérések szerint a múzeumépület fala 9 méter magasságban, 9,5 méter szélességben úgy omlott le, hogy a földszinti raktárhelyiség 1660-ban emelt boltozata szakadt le. Az omlás következtében szabadon maradt nyugati homlokzatot, illetve főfalat az 1961-1962-ben készített új mennyezetfödém betonkoszorúja tartotta. A gyűjtemények közül a történeti és régészeti, valamint a kiállítási anyagot érték a legsúlyosabb sérülések, károk. A 22.000 darabos történeti gyűjteményből sérült vagy megsemmisült a megyetörténeti anyag 40%-a, az 1919-es plakátanyag 100%-a, a munkásmozgalomtörténeti dokumentáció 20%-a, a miskolci könyvritkaságok, nyomdatörténeti termékek 40%-a, a gazdaságtörténeti tárgyi anyag 30%-a és a miskolci kerámia 80%-a. A sérült és elpusztult leltározott anyag számát a végleges, összesítő jelentés kb. 7.000 darabban határozta meg. A kettészakadt pinceboltozat alatt a raktárakban 2 év leletmentési és ásatási régészeti anyaga volt elhelyezve. A 10.000 darabra becsült együttest nagyobbrészt sikerült kimenteni. A kiállításokból nagymennyiségű műtárgy került a romok közé, de ezek jelentősebb része restaurálás után továbbra is tudományosmuzeális értéket, kutatható anyagot jelentett. Az omlás után a múzeum raktári rendszerének egésze megváltozott. Az akkori Zrínyi Ilona Gimnázium és a Bányaipari Technikum adott helyet gyűjteményi anyagoknak, de kény szerraktárt kellett bérelni a Petneházy bérházak egyik légórészében, pincehelyiségeiben is. A múzeumomlás romboló hatása a munkatársak között is érzékelhető volt. A történeti kutatásokat Komáromy József és Bodó Sándor, a régészeti kutatásokat Kemenczei Tibor és K. Végh Katalin, a néprajzi kutatásokat Bodgál Ferenc és Lajos Árpád végezte. Valójában a három nagy gyűjteményt 6 szakember, muzeológus képviselte. Az intézménynek már nem volt természettudományi gyűjteménye, nem volt a képzőművészeti anyaggal és a könyvtárral foglalkozó szakembere. A restaurátor műhelyben ketten dolgoztak, s egy fényképész segítette a szakmai munkát. Az intézmény kritikus helyzetét személyi konfliktusok még nehezebbé tették. Ez vezetett Zádor Tibor személyében 1969. február 16-án új igazgató kinevezéséhez, amely újabb személyi változásokat eredményezett. 1968. november 1. és 1969. február 15-e közötti „interregnumban" a gazdasági vezető, Erőss Lászlóné, míg szakmailag megbízottként - Lajos Árpád irányította a múzeumban folyó munkát. Zádor Tibor dr. egy 1971 nyarán készített jelentésében a múzeum személyzeti ügyeiről az alábbiakat fogalmazta meg: „Az igazgató - ti. Komáromy József - 1968 októberében nyugállományba vonult, s az új, legújabbkoros történész igazgató - ti. Zádor Tibor - 1969. február 16-án nyert kinevezést. Ebben az évben a múzeum mindkét régésze - dr. Kemenczei Tibor és dr. K. Végh Katalin - eltávozott. ... A régészeken kívül nagyon hiányzik a természettudományokkal és a művészettörténettel foglalkozó szakember; de nagyon szükséges egy népművelés szakos muzeológus beállítása (is). ... A restaurátor nyugalomba vonulása után (Gajda Imre) 1964-től új főfoglalozású restaurátor nyert elhelyezést (Kováts Tibor). A múzeum fotósa 1970 decemberétől főállású (Broczkó Tamás). A múzeum gondnokkal való ellátása a gondnoki lakás életveszélyessé válásáig biztosított volt." Az eltávozott régészek helyett újak jöttek Gádor Judit és Hellebrand Magdolna személyé-