Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

Bevezető

pításának ötvenedik és a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága alapításának huszadik évfordulóját ünnepli. Tudom, ez a mostani áttekintés nem pótolhat intézménytörténeti feldolgozásokat, s ezek megjelentetésének meg is vannak a megfelelő' tudományos fórumai. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy a felhasznált illusztrációs anyag, a múzeumi, levéltári források, vagy a korabeli sajtótörténeti anyag olyan információ-együttesben állhat össze, amely kivívhatja, kiválthatja az olvasó figyelmét, érdeklődését. Ezért ahol lehetett, épületekhez, művészeti értékű alkotásokhoz, kiállításokhoz, rendezvényekhez igyekeztem kapcsolni mondandómat. Ami bizonyos értelemben egységessé teszi a kötet és a három intézmény anyagát: a kutató, az intézményben, a városban, az új alkotás sikerében, vagy reménylett sikerében gondolkodó, így jelenik meg - nevesítve - a múzeumot segítő városi köztisztviselő, az iskolaigazgató, az orvos, majd a régész, történész, etnográfus, s a különböző múzeumi területeket napjainkban is képviselő szakember. Az egyetem esetében a bányász, a kohász, a gépész, a közgazdász, a jogász, a bölcsész sok-sok tudományágat és szakterületet képviselve. Megismerhetjük az egyetem eddigi nyolc rektorát és az Akadémiai Bizottság három elnökét, munkáját. A kötet tartalmaz elkerülhetetlen szubjektivitásokat is. A múzeumban töltött két évtized nem csak életemnek egy jelentős időszaka volt, hanem maradandó, mély nyomokat hagyott emlék is. Ezek az emlékek pedig már nagyon sok esetben emlékezéssé kellett, hogy alakuljanak. Emlékezés azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Úgy éreztem, hogy ezt - nem kötelességszerűen - meg kell tennem, hiszen az emlékezés az egyetlen kapocs, amely az élőket összeköti a holtakkal, a már elköltözöttekkel. * * * A kötet - az előzőekhez hasonlóan - egy-egy fejezet után felsorolja a felhasznált irodalmat és a múzeumi vagy levéltári forrásokat. Ezek nem alfabetikus sorrendben vannak, hanem követik a szöveget, ezért egyfajta időbeliséget rejtenek. A sorozat - még akkor is, ha vannak indokolható kitérők - szeretne visszatérni az első kötet gondolatiságához, formai megoldásaihoz. A városépítészet, a városkép és annak változásai kerülnek ismét középpontba, s természetesen az ezt létrehozó, alkotó ember. így vetődik fel a következő kötet tartalmi összeállításánál Miskolc idegenforgalmának bemutatása, nevezetesen Lillafüred, Tapolca és az Avas, mint a városi, illetve városkörnyéki legjelentősebb idegenforgalmi vonzerő. Az eltelt fél, egy évtizedben „az alkotó ember" lényegesen megváltoztatta mindhárom nevezetességünk külső képét. Az egykori klímát, múltidéző hangulatot már nem lehet rehabilitálni, visszaállítani eredeti állapotába. De a történelmi változásokat be lehet mutatni, az archív képek, leírások, dokumentumok visszaidézhetik a megváltoztatott, folyamatosan változó környezetet. S ennek rögzítése is fontos, hiszen azt mondhatjuk: az ezredfordulón így nézett ki természeti, majd épített, átalakított környezetünk. A következő kötet elképzeléseivel együtt a mostanit, a három intézmény történetét vázlatosan bemutató kötetet őszinte tisztelettel ajánlom az olvasó szíves figyelmébe.